Már napok óta az itteni reklámokról szeretnék irni, és nem arról, hogy utálatos, hogy kb. 10 perc műsort követ min. 8 perc reklám, hanem, hogy azért vannak nagyon jó kis reklámok, amik úgy megütik az embert, vagy megérintik, amik hatással vannak rám, amit szivesen nézek, ami minőségi...a sok idétlen mellett. De két napi keresgélés után sem találtam meg azt amelyiket be szerettem volna linkelni, igy ez a téma még várat magára.
1 hét múlva már ilyenkor otthon leszünk, már otthoni idő szerint is. Valahogy még most nem tudom felfogni, és csak a Gábor blogját olvasva kezdtem el kicsit azon gondolkodni, milyen is lesz otthon. Bennem valahogy inkább az a kérdés kering hetek óta, milyen lesz az út. Eszembe jutnak régi jó szomszédom szavai: Minél többet repül, ő annál többet parázik, annál idegesebb.
Nem repültem életemben túl sokat, és mindig is élveztem, de valami oknál fogva baromi sokat nézegettem mostanában az Air China honlapját. Talán csak azért mert kinaival állunk szemben? Fogalmam nincs miért vannak kétségeim, vagy inkább félelmeim, de valahogy biztosan akarom tudni, hogy jó lesz a gép, hogy gyorsan el fog telni a röpke 30 óra...
Szóval már kivülről tudom hogy néznek ki az Air China gépei belülről, melyik az öt legmegbizhatóbb légitársaság (nincs közte az Air China :(, de Peking ott van az elsők között, ami a reptér forgalmát illeti), hol vannak a vészkijáratok :D
De hogy miért is ezt választottuk? Hát anno mikor eldöntöttük hogy augusztus és nem december, már több heti keresgélésen voltam túl, s már nagyon untam az online weboldalakat fürkészni, és összehasonlitó táblát preparálni csak azért, hogy a lehető legolcsóbbat találjuk meg. Már a Cseh Légitársaságtól kezdve, a Thai Airlines-on keresztül minden szóbajött, akár csak az Air China. De végül úgy döntöttem irodán keresztül foglalunk, mert már nincs kedvem szenvedni azzal, hogy a millió egy megnyitott ablakon a Mozzillában átlássam a helyzetet és megtaláljam a legjobbat.
A cél az alacsony ár mellett az volt, hogy ne keljen 50 órát utazni, egy napot várni reptereken...
Igy besétáltunk a Flight Center-be és ott helyben lefoglaltuk az első ajánlatot amit az ügyintéző adott, miután elmondtuk a feltételeinket.
És szerintem én máskor is igy fogom csinálni. Mert igen találhattunk volna 200 dollárral is kevesebbért online (50 órás úttal), de ha arra gondolok hány héten keresztül lestem a képernyőt, mennyi energiát fektettem bele, mennyit agyaltam...rájövök, ha már ennyi pénzt kiadok, csinálja ezt helyettem más.
Szóval hétfőn go away Sydney - Sanghai - Peking - Frankfurt - Budapest útiránnyal :)
Magyarország SEE YOU SOON :)
2012. július 31., kedd
2012. július 24., kedd
Mo vs Au
Ma megint megállapitottam, hogy az otthoni rendszer még akkor is mérföldökre el van maradva az ittenitől, ha itt sem működik minden tökéletesen.
Hosszú küzdelmek után ugyanis idén beadtam a derekam az otthoni kormánynak, és feladva a büszkeségem és az elveim, azt mondtam ba....tok meg vigyétek az én pénzem is. Bár nem örömmel, csak inkább tehetetlenség hiján átléptem az állami nyugdijrendszerbe.
Na ez volt hónapokkal ezelőtt és hát az OTP honlapján lévő információ alapján, és levélke szerint amit kiküldtek az otthoni cimemre, május 31-vel le is zárták az egyenlegem, se ennek megfelelően majd utalják a nettó hozamom. Na ugye már az is felháboritó, hogy csak a nettó hozamot, mert a fene se tudja megmondani mi minden féle jogcimen levonnak majd különböző költségeket, ami ellen még egy szavam se lehet, de az, hogy lassan július vége van, és még mindig egy fillér sincs a számlámon, az már még inkább bosszant.
Főleg azok után, hogy itt két hét alatt még a Gábor adójóváirása is megérkezett a számlájára úgy hogy levélben lett feladva, szóval először megjárta az Austral Post-ot is.
Ja és munka: A Bunningsnál nem csak jutalom osztás volt, hanem mint a mai bérpapiromról kiderült béremelés is. Plusz kétdollárhuszonkétcent :). Még pár év és én leszek a családfenntartó :D
Hosszú küzdelmek után ugyanis idén beadtam a derekam az otthoni kormánynak, és feladva a büszkeségem és az elveim, azt mondtam ba....tok meg vigyétek az én pénzem is. Bár nem örömmel, csak inkább tehetetlenség hiján átléptem az állami nyugdijrendszerbe.
Na ez volt hónapokkal ezelőtt és hát az OTP honlapján lévő információ alapján, és levélke szerint amit kiküldtek az otthoni cimemre, május 31-vel le is zárták az egyenlegem, se ennek megfelelően majd utalják a nettó hozamom. Na ugye már az is felháboritó, hogy csak a nettó hozamot, mert a fene se tudja megmondani mi minden féle jogcimen levonnak majd különböző költségeket, ami ellen még egy szavam se lehet, de az, hogy lassan július vége van, és még mindig egy fillér sincs a számlámon, az már még inkább bosszant.
Főleg azok után, hogy itt két hét alatt még a Gábor adójóváirása is megérkezett a számlájára úgy hogy levélben lett feladva, szóval először megjárta az Austral Post-ot is.
Ja és munka: A Bunningsnál nem csak jutalom osztás volt, hanem mint a mai bérpapiromról kiderült béremelés is. Plusz kétdollárhuszonkétcent :). Még pár év és én leszek a családfenntartó :D
"You did good!" (Jól csináltad!)
Legalábbis a Bunnings szerint, ugyanis ez állt annak a bérpapirnak a boritóján, ami a jutalmamat részletezte. A belsejében meg szépen megköszönték, hogy hozzájárultam a Bunnings vevők bizalmának megnyerésében és épitésében, és hogy örömmel tölti el őket, hogy ezért adhatnak nekem egy kis bónuszt, ami nem kevebb mint bruttó 360 dollár plussz 200 dollár Bunnings ajándék utalvány. Ja de azért kérik cserében, hogy tartsam meg a remek munkám jövőre is :).
Na ennek örömére ma elkezdtem nézegetni, hogy mire is vásárolhatnám le a 200 dollár ajándék kártyát. Gondoltam én naiv, majd valami nagyobb Bunningsban találunk egy olcsó wardrobe-ot, mert ami most van lassan szétesik, és akkor lecseréljük. Hát ha eddig azt gondoltam, hogy azért minden megfizethető áron van itt a keresetünkhöz képest, most visszavonom ezt a kijelentésem.
Szóval én 200 dollárból, azaz 44000 magyar fabatkából gondoltam már kapok egy olyan lapokból álló, szereld otthon össze szekrényt. Na hát a 200 dollárom max. egy ajtóra futja, vagy pár polcból álló polcrendszerre. még egy válfatartó rúd is 50 dollár felett van.
Na jó, gondoltam akkor nézzük meg Ikeát, már csak kiváncsiságból, mert ugye az ajándék utalvány csak a Bunningsban vásárolható le. Szóval rákerestem a wardrobe-okra és hát 700 dollár körül találtam olyat, aminek undoritó a kinézete és még nagynak se nagy. 500 dollár alatt lehet kapni szép kis rudakból, fém rácsos tárolókból álló szekrényt, ami inkább néz ki egy konyhai tárolónak, mint hálószoba bútornak...
Gondoltam megnézem az otthoni árakat is, s majd felapritva kihozom a bőröndbe. De nem mertem, mert ha itt igy el vannak szálva az áraktól, már ami a bútort illeti, akkor mi lehet otthon.
Na erre most eszembe is jutott, hogy Kath-nél valami tervező járt ma és magyarázta, hogy kellene átalakitani a szobákban a berendezéseket. Holnap lehet meg is kérdezem nem akarják-e nekem adni valamelyik szekrényüket, mielőtt kidobnák :)
Ja és visszatérve a jutalomra, Gábor azt mondta legyek büszke magamra, főleg azért mert a kolleganő akivel felváltva csináljuk a melót, egy fillért se kapott.
Hát nem tudom, büszke vagyok, de azért sajnálom, még akkor is, még ha jogos is.
Ja és még egy öröm hir, megkaptam az adójóváirásom is, vissza kaptam az összes befizetett adóm, ami nem kevesebb mint kettőezerkettőszázhuszonötfabatka :), s rögtön meg is leptem magam egy ilyennel:
Ugye milyen szép szine van? :D
Gyorsan le is rajzoltam magam vele :)
Ja és senki ne lepődjön meg otthon , ha szuvenirként szerszámoskészletet kap :D
Na ennek örömére ma elkezdtem nézegetni, hogy mire is vásárolhatnám le a 200 dollár ajándék kártyát. Gondoltam én naiv, majd valami nagyobb Bunningsban találunk egy olcsó wardrobe-ot, mert ami most van lassan szétesik, és akkor lecseréljük. Hát ha eddig azt gondoltam, hogy azért minden megfizethető áron van itt a keresetünkhöz képest, most visszavonom ezt a kijelentésem.
Szóval én 200 dollárból, azaz 44000 magyar fabatkából gondoltam már kapok egy olyan lapokból álló, szereld otthon össze szekrényt. Na hát a 200 dollárom max. egy ajtóra futja, vagy pár polcból álló polcrendszerre. még egy válfatartó rúd is 50 dollár felett van.
Na jó, gondoltam akkor nézzük meg Ikeát, már csak kiváncsiságból, mert ugye az ajándék utalvány csak a Bunningsban vásárolható le. Szóval rákerestem a wardrobe-okra és hát 700 dollár körül találtam olyat, aminek undoritó a kinézete és még nagynak se nagy. 500 dollár alatt lehet kapni szép kis rudakból, fém rácsos tárolókból álló szekrényt, ami inkább néz ki egy konyhai tárolónak, mint hálószoba bútornak...
Gondoltam megnézem az otthoni árakat is, s majd felapritva kihozom a bőröndbe. De nem mertem, mert ha itt igy el vannak szálva az áraktól, már ami a bútort illeti, akkor mi lehet otthon.
Na erre most eszembe is jutott, hogy Kath-nél valami tervező járt ma és magyarázta, hogy kellene átalakitani a szobákban a berendezéseket. Holnap lehet meg is kérdezem nem akarják-e nekem adni valamelyik szekrényüket, mielőtt kidobnák :)
Ja és visszatérve a jutalomra, Gábor azt mondta legyek büszke magamra, főleg azért mert a kolleganő akivel felváltva csináljuk a melót, egy fillért se kapott.
Hát nem tudom, büszke vagyok, de azért sajnálom, még akkor is, még ha jogos is.
Ja és még egy öröm hir, megkaptam az adójóváirásom is, vissza kaptam az összes befizetett adóm, ami nem kevesebb mint kettőezerkettőszázhuszonötfabatka :), s rögtön meg is leptem magam egy ilyennel:
Gyorsan le is rajzoltam magam vele :)
Ja és senki ne lepődjön meg otthon , ha szuvenirként szerszámoskészletet kap :D
2012. július 18., szerda
Ami más és jobb...
Valamelyik nap néztünk egy ausztrál filemet - Red Dog - hát nem gondoltam volna, hogy itt is tudnak ilyen jó, és igen elgondolkodtató filmet késziteni. Egyben volt megható, érdekes, és még vicces is. És nagyon ausztrál.
De nekem tetszett, s bár a magyar filmeket is szeretem, de ez számomra sokkal inkább szinvonalas volt, mint a mostani magyar filmek. Meg találták azt a témát, ami szerintem minden embert magával ragad, s ráadásul igaz történetet alapult. Bár ezt az igazi ausztrál akcentust még mindig nem igazán értettem :(
Ami meg meglepett belemerülvén az adóbevallásba, amit már voltam olyan ügyes, hogy már be is küldtem online (remélem jó is lett...), hogy itt még akinek kellene is adót fizetnie is annyi mindennel tudja csökkenteni az adóalapját, hogy a végén képes kihozni nullára a fizetendőt.
Nekünk mivel alacsony a jövedelmünk (a hivatalos :)), igy az összes befizetett adónkat visszakapjuk, ami az én esetemben nem kevés (otthoni egy havi bruttóm körül mozog, vagy több? - lesz miből kifizetnem a hitelem, hurrá). De ha többet keresnénk, ami képtelenség heti 20 órával, de ha mégis, akkor pl. le tudnánk irni a ruhánk mosási költségét (mivel nekem kötelező munkaruhám van, Gábor meg ugye szakácsruhát hord, tehát szintén speciális ruhája van...), Gábor még a beszerzési értékét is, és minderről 300 dollárig számlát se kell bemutatni (na jó van ezen belül kikötés mennyi lehet a mosási költség max...). Utazási költséget, ha megvannak a jegyek, és a munkahely nem ad utiköltség támogatást..., sőt még az olyan jellegű oktatási költséget ami a munkaköri leirásomhoz szorosan kötődik, számitógép vásárlását, ha használom itthon a munkámhoz, irodaszer, utazási költséget a suliba...
S egy csomó meglepő dolog még. Pl. ha adományoztam, pl. dobtam 5 dollárt valamelyik hajléktalan kalapjába már azt is beirhatom... Ha adományozok valamely regisztrált szervezetnek...
És még számtalan dolog, amivel csökkenthető az adóalap.
Persze van fizetni való is. Pl. ha nincs olyan egészségbiztositásod, ami privát korházi kezelést is fedezi, akkor fizetned kell 'medicare levy"-t. Na de ha alacsony a jövedelmed akkor nem kell :)
Ja és 6000 dollárig eleve adómentes a jövedelem. És bár július 1-től (itt a pénzügyi év júl. 1-jún 30 között van) emelték a jövedelemadót, de az adómentes jövedelemhatárt kitolták 18000 dollárra. Szóval még egyik kezükkel elvesznek a másikkal mindig adnak. Ez egy ilyen állam. S igy is lehet!
Az általános forgalmi adó meg csak 10 % mindenre, kivéve pl. az alap élelmiszerek többségét, az oktatást, néhány egészségügyi terméket és szolgáltatást, nemzetközi levelezés... mert hogy ezek adómentesek :).
Aztán a cégeket amennyire tanultam, annál jobban megadóztatják, de ebbe nem merülnék bele, mert nincs igazán sok infom róla...
A mai program: bálna nézőben voltunk, hát ez lett a legjobban sikerült kép
De nekem tetszett, s bár a magyar filmeket is szeretem, de ez számomra sokkal inkább szinvonalas volt, mint a mostani magyar filmek. Meg találták azt a témát, ami szerintem minden embert magával ragad, s ráadásul igaz történetet alapult. Bár ezt az igazi ausztrál akcentust még mindig nem igazán értettem :(
Ami meg meglepett belemerülvén az adóbevallásba, amit már voltam olyan ügyes, hogy már be is küldtem online (remélem jó is lett...), hogy itt még akinek kellene is adót fizetnie is annyi mindennel tudja csökkenteni az adóalapját, hogy a végén képes kihozni nullára a fizetendőt.
Nekünk mivel alacsony a jövedelmünk (a hivatalos :)), igy az összes befizetett adónkat visszakapjuk, ami az én esetemben nem kevés (otthoni egy havi bruttóm körül mozog, vagy több? - lesz miből kifizetnem a hitelem, hurrá). De ha többet keresnénk, ami képtelenség heti 20 órával, de ha mégis, akkor pl. le tudnánk irni a ruhánk mosási költségét (mivel nekem kötelező munkaruhám van, Gábor meg ugye szakácsruhát hord, tehát szintén speciális ruhája van...), Gábor még a beszerzési értékét is, és minderről 300 dollárig számlát se kell bemutatni (na jó van ezen belül kikötés mennyi lehet a mosási költség max...). Utazási költséget, ha megvannak a jegyek, és a munkahely nem ad utiköltség támogatást..., sőt még az olyan jellegű oktatási költséget ami a munkaköri leirásomhoz szorosan kötődik, számitógép vásárlását, ha használom itthon a munkámhoz, irodaszer, utazási költséget a suliba...
S egy csomó meglepő dolog még. Pl. ha adományoztam, pl. dobtam 5 dollárt valamelyik hajléktalan kalapjába már azt is beirhatom... Ha adományozok valamely regisztrált szervezetnek...
És még számtalan dolog, amivel csökkenthető az adóalap.
Persze van fizetni való is. Pl. ha nincs olyan egészségbiztositásod, ami privát korházi kezelést is fedezi, akkor fizetned kell 'medicare levy"-t. Na de ha alacsony a jövedelmed akkor nem kell :)
Ja és 6000 dollárig eleve adómentes a jövedelem. És bár július 1-től (itt a pénzügyi év júl. 1-jún 30 között van) emelték a jövedelemadót, de az adómentes jövedelemhatárt kitolták 18000 dollárra. Szóval még egyik kezükkel elvesznek a másikkal mindig adnak. Ez egy ilyen állam. S igy is lehet!
Az általános forgalmi adó meg csak 10 % mindenre, kivéve pl. az alap élelmiszerek többségét, az oktatást, néhány egészségügyi terméket és szolgáltatást, nemzetközi levelezés... mert hogy ezek adómentesek :).
Aztán a cégeket amennyire tanultam, annál jobban megadóztatják, de ebbe nem merülnék bele, mert nincs igazán sok infom róla...
A mai program: bálna nézőben voltunk, hát ez lett a legjobban sikerült kép
2012. július 15., vasárnap
Igy is lehet
Olvasva más blogokat sokszor elgondolkodom emberek mit fel nem adnak egy jobb, vagy talán csak izgalmasabb élet, valami új reményében.
Nekünk nem volt otthon annyira kialakult életünk, persze volt mindkettőnknek munkája, ami jónak volt mondható, és még szerettük is, voltak, vannak könyveink, tárgyaink otthon, de nem volt saját lakásunk, kutyánk, macskánk... Nem kellett eladnunk semmit ahhoz, hogy nekivágjunk a nagyvilágnak. Persze mi nem is azzal a céllal indultunk, hogy valahol máshol akarjuk leélni az életünk, mi csak kalandvágyból döntöttünk úgy hogy külföldön akarunk élni pár évig (bár az a gyanúm Gábor lehet egy életre tervezte már akkor is, és tervezné most is, ha én is benne lennék :)).
Szóval csak a spórolt pénzünk áldoztuk fel, én csak kevéskével a böröndben, Gábor kicsit többel kezdtünk új életet. (Röhejes, mert az ami akkor soknak tűnt otthoni mértékben, most itt kevesebb mint fél havi keresetem).
Szóval csak sokszor ülök és olvasom mások blogját, és csodálom őket, hogyan tudnak ennyire bátrak lenni, hogy mindent feltesznek egy lapra, hogy felszámolnak maguk mögött mindent, és azt mondják, itt most lezárunk valamit, és valami újat kezdünk.
Teszik ezt sokszor gyerekkel, vagy gyerek nélkül, párban, vagy pár nélkül. Mi nem voltunk ennyire bátrak, bár ami engem illet nem is lett volna mit felszámolnom. Nem származom gazdag családból, a szüleim soha nem tudtak volna segiteni nem hogy abban, hogy lakást vegyek de még abban se hogy elinduljak az élet rögös útján. Választhattam volna gazdag férjet, de nem tettem, sőt...
Mi csak egy kis költőpénzt és némi ruhát csomagoltunk be, és fogalmam sincs képes lettem volna-e arra, hogy tényleg felszámoljak magam mögött mindent egy olyan országért, amit nem is ismertem, ahol fogalmam nem volt, hogy majd megállom-e a helyem vagy csak egyszerűen hogy megszeretem-e majd, jól érzem-e majd magam...
Hisz most, egy év után is még nagyon magányosnak érzem magam az otthoniak nélkül, barátok nélkül... Persze tudom, csak nyitottabbnak kellene kicsit lenni a világra, hisz itt is találhatnék barátokat, itt is kimozdulhatnék velük... de ez mégse ugyan az, s talán soha nem lesz ugyan az.
Itt többet vagyok egyedül, mint az életben valaha, talán többet hallgatok, mint beszélek, s talán a magány amit már otthon is uralta az életem, itt is utolért.
S ha erre gondolok, nem bánom, hogy nem vágtam el a szálakat otthon, hogy hagytam menekülési lehetőséget, még akkor is, ha igazából nem is nagyon volt mit elvágni, vagy felszámolni. De azt a keveset, amim otthon van, nem adtam fel.
Aki egyszer bele vág, soha nem fogja bánni, mert ez az ország még az olyan zárkózott hülyéknek is mint én vagyok, tényleg a lehetőségek országa, s én csak csodálom azokat, akik mindezt úgy teszik, hogy egy életre szóló döntést hoznak, eladnak házakat, kocsikat, tárgyakat, kutyát, macskát, vagy épp hajóra rakják az addigi éltük, és egy teljesen idegen közegben valami újba, valami bizonytalanba, valami izgalmasabba kezdenek.
Nekünk nem volt otthon annyira kialakult életünk, persze volt mindkettőnknek munkája, ami jónak volt mondható, és még szerettük is, voltak, vannak könyveink, tárgyaink otthon, de nem volt saját lakásunk, kutyánk, macskánk... Nem kellett eladnunk semmit ahhoz, hogy nekivágjunk a nagyvilágnak. Persze mi nem is azzal a céllal indultunk, hogy valahol máshol akarjuk leélni az életünk, mi csak kalandvágyból döntöttünk úgy hogy külföldön akarunk élni pár évig (bár az a gyanúm Gábor lehet egy életre tervezte már akkor is, és tervezné most is, ha én is benne lennék :)).
Szóval csak a spórolt pénzünk áldoztuk fel, én csak kevéskével a böröndben, Gábor kicsit többel kezdtünk új életet. (Röhejes, mert az ami akkor soknak tűnt otthoni mértékben, most itt kevesebb mint fél havi keresetem).
Szóval csak sokszor ülök és olvasom mások blogját, és csodálom őket, hogyan tudnak ennyire bátrak lenni, hogy mindent feltesznek egy lapra, hogy felszámolnak maguk mögött mindent, és azt mondják, itt most lezárunk valamit, és valami újat kezdünk.
Teszik ezt sokszor gyerekkel, vagy gyerek nélkül, párban, vagy pár nélkül. Mi nem voltunk ennyire bátrak, bár ami engem illet nem is lett volna mit felszámolnom. Nem származom gazdag családból, a szüleim soha nem tudtak volna segiteni nem hogy abban, hogy lakást vegyek de még abban se hogy elinduljak az élet rögös útján. Választhattam volna gazdag férjet, de nem tettem, sőt...
Mi csak egy kis költőpénzt és némi ruhát csomagoltunk be, és fogalmam sincs képes lettem volna-e arra, hogy tényleg felszámoljak magam mögött mindent egy olyan országért, amit nem is ismertem, ahol fogalmam nem volt, hogy majd megállom-e a helyem vagy csak egyszerűen hogy megszeretem-e majd, jól érzem-e majd magam...
Hisz most, egy év után is még nagyon magányosnak érzem magam az otthoniak nélkül, barátok nélkül... Persze tudom, csak nyitottabbnak kellene kicsit lenni a világra, hisz itt is találhatnék barátokat, itt is kimozdulhatnék velük... de ez mégse ugyan az, s talán soha nem lesz ugyan az.
Itt többet vagyok egyedül, mint az életben valaha, talán többet hallgatok, mint beszélek, s talán a magány amit már otthon is uralta az életem, itt is utolért.
S ha erre gondolok, nem bánom, hogy nem vágtam el a szálakat otthon, hogy hagytam menekülési lehetőséget, még akkor is, ha igazából nem is nagyon volt mit elvágni, vagy felszámolni. De azt a keveset, amim otthon van, nem adtam fel.
Aki egyszer bele vág, soha nem fogja bánni, mert ez az ország még az olyan zárkózott hülyéknek is mint én vagyok, tényleg a lehetőségek országa, s én csak csodálom azokat, akik mindezt úgy teszik, hogy egy életre szóló döntést hoznak, eladnak házakat, kocsikat, tárgyakat, kutyát, macskát, vagy épp hajóra rakják az addigi éltük, és egy teljesen idegen közegben valami újba, valami bizonytalanba, valami izgalmasabba kezdenek.
2012. július 2., hétfő
Fejlődés erőfeszités nélkül nem létezik
Ha egy könyvelőnek azt mondják miért nem viszed el az adóbevallásotokat egy könyvelőhöz, megcsinálja 50 dollárért, minek szenvedsz vele az kb. olyan, mintha egy varrónőnek azt mondanánk, vidd el a ruhád átalakitattni egy varrónőhöz.
Nem azért csinálom, mert sajnálom az 50 dollárt, hanem mert szeretem a kihivásokat, és folyamatos kényszert érzek a fejlődésre. Már évek óta mondtam, hogy hiányzik az életemből a tanulás, és most élvezem, hogy idegen nyelven láthatok bele abba amit otthon csináltam, és belső kényszert érzek arra, hogy itt is megtanuljam, hogyan kell ezt csinálni.
Hisz vajon mit keresnék itt ha nem a fejlődés vezérelne. Minek jöttem volna 20 ezer kilométerre el az otthonomtól, ha nem úgy szeretnék haza menni, hogy több vagyok, mint voltam.
Ülhetnék itt a babérjaimon, élhetnék abból amim van, csak annyi angol tudásból, amit kihoztam, csak annyi képességből ami velem volt, de akkor vajon miért nem otthon ülök a babérokon?
"Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk."
Müller Péter
"A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk saját gyötrelmeinkből, mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből."
Balla D. Károly
Nem azért csinálom, mert sajnálom az 50 dollárt, hanem mert szeretem a kihivásokat, és folyamatos kényszert érzek a fejlődésre. Már évek óta mondtam, hogy hiányzik az életemből a tanulás, és most élvezem, hogy idegen nyelven láthatok bele abba amit otthon csináltam, és belső kényszert érzek arra, hogy itt is megtanuljam, hogyan kell ezt csinálni.
Hisz vajon mit keresnék itt ha nem a fejlődés vezérelne. Minek jöttem volna 20 ezer kilométerre el az otthonomtól, ha nem úgy szeretnék haza menni, hogy több vagyok, mint voltam.
Ülhetnék itt a babérjaimon, élhetnék abból amim van, csak annyi angol tudásból, amit kihoztam, csak annyi képességből ami velem volt, de akkor vajon miért nem otthon ülök a babérokon?
"Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata a döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé, és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk."
Müller Péter
"A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet profitálunk saját gyötrelmeinkből, mint a kövezett úton könnyen sikló jármű vezetője a maga úti élményéből."
Balla D. Károly
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)