Nyaralás egy luxushajóval

Mivel a depim egyre inkább elhatalmasodik rajtam a mai nap folyamán, úgy döntöttem ideje lekötni magam valamivel. Elsőként próbálkozok végre összehozni egy bejegyzést a nyaralásról.
Mint már irtam karácsonyra a meglepetések helyett inkább befizettünk egy luxushajóútra a Csendes Óceánon.
Az uticél New Caledonia és Vanuatu volt, összesen 5 helyen álltunk meg és tiz éjszakás volt az út.
Mikor megérkeztünk a hajóhoz emlékszem csak néztem a hatalmas bőröndkupacokat a hajó mellett, ami bepakolásra várt. Már ekkor rettegtem attól, hogy kb. 1800 emberrel leszünk "összezárva" 9 napon keresztül egy hajón. Aztán a napok alatt ráébredtünk, hogy bár sokan vagyunk, de azért nem annyira rémisztően zsúfoltak a közösségi helyek...El lehetett férni, nem kellett nyomorogni.
Hát igen, azért ez annak is köszönhető, hogy a hajó sem volt kicsi. Összesen 14 emelet, ebbe beleszámitva a felső szabadtéri szinteket is, több kisebb-nagyobb étterem, szinházterem, kaszinó, átrium, üzletek, fittnes terem, könyvtár, na meg egy millió egy kabin, a belső kétszemélyestől kezdve a családi ablakoson keresztül a luxuslakosztályig. Na mi ide nem nyertünk belátást, mi csak egy egyszerű belső kabint birtokoltunk. Amit utólag sajnáltunk, hogy nem adtunk ki ötven dollárral többet egy ablakosért, mert azért reggel hiányzott a fény mint tájékozódási pont, hogy tudjuk kb. hány óra, vagy legalábbis hogy már hasunkra süt-e a nap.
Az első két napot a nyilt vizen töltöttük, amiről nekem a félelem jut még mindig kicsit eszembe. Lenézni a fedélzetről, s nem láttni csak a mélységben a kék óceánt, és a távolban is csak a kék óceánt kicsit rémisztő.
De szerencsére nem egésznap csak a vizet bámultuk, hisz volt rendesen program azokra a napokra amikor nem kötöttünk ki sehol. A fedélzeten folyamatosan vetélkedők voltak, a szinházteremben esténként szórakoztató programok (bűvészek, énekesek, szinház, Bingo...), a bároknál karaoke show...
Napközben meg mást sem csináltunk csak kifeküdtünk a hajó végébe és élveztük a napsütést, amikor éppen nem ettünk, vagy csak mászkáltunk a hajón.
A kaja hihetetlen jó volt, hatalmas választék a svédasztalos étteremben, és különlegességek a normál beülősben. Minden este foglaltunk este helyet a Waterfront nevezetű étteremben, majd utána még meglátogattuk a svédasztalos menüt is.
Tiz nap alatt fel is szedtünk egy-két kilót :)
Az öt helyből/szigetből (Noumea, Lifou, Port Vila, Mystery Island, Isle of Pines) számunkra a favorit Mystery Island volt. Leirhatatlan milyen érzés egy olyan szigeten lenni, ahol életnek semmi jele, bár erre a napra a környező szigetről átjönnek az ott élők és piacot csinálnak, de egyébként nem él rajta senki. Mondjuk nem is sokan férnének el egy akkora szigeten, amit 45 perc alatt körbe lehet járni. A viz kristálytiszta, a korallok gyönyörűek. Mást sem csináltunk egész nap, csak snorkellingeztünk, és gyönyörködtünk a szebbnél szebb halakban, korallokban.
Talán a viz még tisztább volt Lifou-n, ahol az első élményünket szereztük ami a snorkellingezést illeti, itt tanultuk meg magunktól, hogy is kell használni, mit is kell csinálni :)
A látvány leirhatatlan, amerre csak néztünk a viz alatt korallok hegye... Na és mint utólag kiderült veszélyes pókok, aminek a csipése nélkül nem úsztam meg.
Lifoun tapasztaltuk meg azonban először hogy ha nem fizet be az ember fakultativ programra akkor elég nagy akadályokba ütközik ha látni akarja a sziget többi pontját is, nem csak azt ahol kiszált. Taxi, tömegközlekedés nuku, ez nem az a civilizált környezet ahol felnőttünk. Itt a helyiek jó pénzért esetleg elvisznek ide-oda, de már ők is szervezetten működtetik a turizmust, csoportokba vergődve úgymond túrákat kinálnak jó pénzért, egyénileg nem tudod őket megkérni hogy vigyenek már körbe a szigeten...
Lifou-nál mint utolólag kiderült azzal jártunk a legjobban hogy csak elsétáltunk a legközelebbi helyre ahol snorkellingezni lehetett, mert állitólag a túlparton lévő beach borzasztóan szemetes volt.
A legnagyobb csalódás Port Vila volt, de lehet csak azért, mert megint csak spórolni akartunk a pénztárcánkon és nem fizettünk be szervezett túrára. Egyébként már másodjára okosak lennénk, ha megint mennénk, mert napközben a szigeten is találtunk olyan irodákat, ahol sokkal olcsóbban kinálták azokat a túrákat, vagy hasonlókat amin a hajón is.
Na de a város maga a privitimizmus jelképe, a piacon rothadó gyümölcsök, zöldségek, virágok a földön, az utcák koszosak, közlekedési szabályok nem léteznek, sem táblák, fejlettlen primitiv civilizáció. De vannak azért itt is látnivalók, amiket mi sajnos kihagytunk abból okból kifolyólag, hogy a kikötőtől minden messze volt, csak egy helyre mentünk el az Eco Village-be ahol bemutatták azon emberek életét, akik a városon kivül az esőerdőben élnek, hogyan vadásznak, hogyan gyógyitanak...Érdekes volt nagyon.
Talán az utolsó napi megállónk volt a legszebb, Isle of Pines, de sajnos itt csak délután 3ig maradhattunk, igy itt idő hiányában nem láttunk sok mindent. Minden esetre azt a túrát amin a hajón nyolcvan dollárért adtak, mi megvettük 25-ért és elmentünk az úgynevezett Natural Aquariumba, ami egy olyan öböl szerű képződmény, ami tele van halakkal. Snorkellingezés két órán át, majd vissza a kikötő közeli Beach-re ahol újra snorkelling. A viz kristálytiszta volt a parton, a homok fehér, és bennszülöttek járták a táncot egész nap.
Még most visszagondolva is csoda volt eljutni olyan helyekre amit az ember nem minden nap lát, még tévében sem, ahol valahogy megállt az idő, ahol az emberek még mindig úgy élnek mint őseink, még akkor is ha a technológia azért már oda is eljutott.
Leirhatatlan érzés volt egy hatalmas óceánjáró fedélzetén tölteni a reggeleket, az estéket, ennyi luxusban részesülni.
Életem legjobb nyaralása volt, s életemben először nem akartam egy picit sem hogy véget érjen és minden egyes nap azóta is mennék vissza, vágyom újra látni a kristálytiszta óceánt a fehér homokos partról :)

Képek itt:

picasaweb.google.com/fozokata

(minden sziget és a hajó külön albumokban!)

2013 elso negyedev :)

Dontes szuletett, ujra elkezdek irni, legalabb is probalok :D
Remelem sikerul is magam tartani hozza.

Szoval eloszor is beszamolo az idei evrol, mert hogy iden meg egy betut se irtam.
Hat 2013 nem a kedvenc evem, eddig sok jo nem tortent velunk, leszamitva a fantasztikus nyaralasunk.
Gabor munkatvaltott, ami rosszul sult el, egy het utan az uj helyen munka nelkul maradt. Mostmar 3 honapja hogy nincs teljesmunkaidos munkaja, bar lassan talan kezd kialakulni, de azert anyagilag kicsi kiesest jelentett az elmult idoszak.
Ami engem illett a Bunningsban penztarban dolgozok februar ota (kevesebb stressz, rovidebb siftek, szombati munka) amit csoppet sem banok. A recepciora teljesmunkaidos ember kellett, en meg ugye a tanulo vizum miatt nem tudok csak 20 oraban dolgozni. Aztan Kath is kevesebb orat adott, de szerencsere mivel elegedetlen volt a takaritonokkel, megkert csinaljam a takaritast is, szoval kezd minden visszaalni a regi rendbe.
Sylvie mar 6 honapos, csodababa. Orok vigyorgo, szinte mindig jokedvu kis csopseg. Hihetetlen milyen gyorsan no, milyen gyorsan fejlodik.  Jack pedig mar kesz fiatalember :). Imadom ahogy beszel, mar mondatokban, es sokszor azt se tudom mirol karatyol, de imadom. Tudtam, hogy eljon ez az ido is, mikor en tanulok egy ket es fel eves gyerektol :D
Ettol a csaladtol kapok itt a legtobbet, s nem anyagilag ertem, hanem erzelmileg. Nelkuluk mar reg feladtam volna, de mikor elmegyek hozzajuk, s bar dolgozni megyek de megis ugy kezelnek mint egy baratot, vagy mikor egy rossz napon Sylvie rammosolyog, vagy Jack megolel, akkor erzem igazan, hogy mar ha masert nem ezert megeri. Ha valami hianyozni fog egykor, akkor ok nagyon!!!!

A munka mellett a lelki dolgok is eleg nehezze tettek eddig ezt az evet. A honvagy nagyon felerosodott mikor meghalt a nagymamam. Ugy elengedni valakit aki mellett felnottel,ugy hogy nem lehetsz ott vele az utolso idoszakban, es meg az utolso utjara sem kiserheted el, szornyu dolog.
Tamogatni ugy anyat innen , oleles nelkul,  csak kozvetve interneten keresztul...nem az en vilagom.
De ha az ember lanya ilyen messzire koltozik az otthonatol, ez bizony benne van a pakliban. De meg az eros napsugarzasra fel tudunk keszulni egy naptejjel, addig ezekre nem lehet a dontes elott.
S joggal johet a kerdes, miert nem utaztam haza a temetesre... Az a teny, hogy itt az elet annyira jo, es baromi sokat lehet keresni meg sporolni, nem teljesen fedi a valosagot. Jo akkor, ha mar nem tanulo vizumon vagy, ha tudod hogy itt akarod leelni az eleted, ha ide sporolsz, nem otthonra. De ha tudod, hogy egykor haza akarsz menni, es otthon sok sok penz kell az ujrakezdeshez, akkor mar nem olyan egyszeru, akkor mar meg kell gondolnod mire adok ki  a penzt, es egy hazaut nekem sokba kerulne.

Na de ne csak panaszkodjak am, hisz azert volt jo dolog is ebben az evben.
Kint voltak Gabor szulei, amikor is ujra kirandulgattunk egy kicsit,majd ezt kovetoen jott eletem  legjobb nyaralasa:
10 ejszakas hajokazas a Pacific Jewel nevezetu oceanjaron New Caledonia es Vanuatu iranyaban.

(Mivel sok embernek tartozom egy elmenybeszamoloval errol az utrol, most itt megigerem, hogy a kovetkezo bejegyzesem temaja ez lesz, hamarosan, termeszetesen kepekkel illusztralva.)

A suli meg valtozatlan, meg mindig konyvelest tanulok, a szinvonal meg mindig a regi sajnos, de talan ez is egy teljes beszamolot erdemelne egykor.

Szoval a nagy resze meg hatra van az evnek, es csak bizom benne a nehez kezdet utan minden jobbra fordul.