Tasmania

Nem is tudom mivel kezdjem, talán azzal, hogy öt nap nagyon kevés rá!!! Annyira szép, annyira sokszínű és annyi látnivaló van, hogy ennyi időre nem érdemes elindulni.
Talán az első gondolatom, hogy teljesen mást nyújtott az első pillanatban a látvány, mint amire készültem. Elég sok képet megnézegettem, féletem is, hogy abba a hibába esek, mint anno Londonnál, hogy már annyit láttam képen a látnivalókat, hogy élőben már nem jött a katarzis... de nem, ezt az oldalát egyik kép sem adta vissza.
Egy képen sem láttam sárgának, zöldnek, szürkének, pirosnak... egyszerre. És ez nem vicc. Volt olyan pillanat, amikor egyetlen képe annyira sok színű volt hogy nem győztem csodálkozni.
A száraz mező képe a kiszáradt fákkal, a háttérben a hegyekkel, a zöld erdőkkel, a réten legelő fekete tehenekkel egyszerűen überelhetetlen. Nem tudnék hozzá foghatót találni az eddigi emlékeimben.a
S nem csak a színek miatt sokszínű, hanem azért is, mert itt mind a természetnek, mind a kultúrának ezer arca van. Egyik pillanatban még a természeti kincsekben gyönyörködsz, miközben pár pillanat múlva már azon kapod magad, hogy a sziklás hegy oldalában épp egy bányaváros fele tartasz. Mintha több száz évet mentünk volna vissza az időben abban az országban, ahol a legöregebb város sincs több háromszáz évesnél. Láttunk nagyon szép kultúrális várost is, de mégis valahogy inkább a kis falvak, a kies puszták, a farmok (mint otthon a tanyák), a hatalmas páfrányok, a vízesések, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb  fehérhomokos óceánpartok, a világítótornyok, a szerpentinek, a fák, a fű, a levendulaföld, a sajtfarm, és még sorolhatnám, látványa ragadott magával.
Beleszerettem, egyszerűen magával ragadt a táj!!! Ezt az élményt, ezt az érzést semmi nem tudja megadni, és már senki sem veheti el tőlem!!!!
Tasmánia is szerelem első látásra!

Ami hiányzik

Valaki bakancslistát ír, én hiánylistát :D
Az embernek természetes, hogy sok-sok ember, sok-sok érzés, sok-sok emlék hiányzik, amikor elköltözik az otthonából, akkor is, ha csak egy várossal odébb települ, s akkor is, ha több ezer kilométerrel odébb. Talán a hiányérzet nem távolság kérdése, de vannak dolgok, amik kilométerekkel odébb még elérhetők, ilyen távolságból meg már nem, vagy csak nehezen.
Ez a lista most nem az otthon hagyott emberek, érzések, tárgyak listája, ez a lista az, ami 4 hónappal ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy hiányozni fog:

-  könyvek - minden egyes könyv a polcomról, magyar nyelvű könyvek fürkészése a könyvesboltban, egyszerűen csak az olvasás

- cipők - minden cipő a szekrényemből, cipők próbálgatása egy-egy boltban, idegeskedés, hogy nincs a méretemben :D

- tükör - a nagy tükröm a szobámból, ami előtt minden nap készülődtem, a tökölés, hogy mit vegyek fel, mi mihez passzol, a reggeli szeánsz, ami már minden napossá vált

- autó - a kicsi kocsim és a vezetés!!!!! az autók amik balról jönnek és nem jobbról :D

- kávé - beülni  a Frei Cafféba és meginni egy kávét Bogival, és egy igazi jó otthoni kávé

- kutyák macskák - Zsömle, a kutyánk, Berci a macskánk, ahogy Zsömle összeugrálta a nadrágom, mikor megérkeztem, és ahogy reggelente kiszökött hiába szóltam rá

- kert - a kert a fűvel, amit soha senki nem akart levágni

- bögre - a pöttyös, mert az az igazi :), vagy csak egy a szekrény tetejéről, amit igazán magaménak érzek

- illatok - az öblítő illata, amikor anyukám mosott, mert olyan másik nem volt, emberek illata, a süti illata amikor anya sütött, az ebéd illata amikor beléptem délben hozzá...

- ételek - anya főztje, az otthoni zúzapöri, a borsó leves nokedlival, a pogácsa...

-  fürdőkád - a kád amiben elterülhetek, a gyertyák, a fürdőolajom, egyszerűen csak az "órákig" tartó fürdőzéseim

- köntös - a jó meleg köntösöm :D (irónikus nem? harminc fokban a meleg köntösöm hiányolom :D)

- pizsama alsó - a kockás

- hó, tél - a téli táj látványa, a havazás, a vacogás kint a hidegben, a hógolyózás, az első hó lehullása

Az otthonom!!!

2012

Nekünk ezzel a látvánnyal kezdődött:

Életemben először külföldön köszöntött rám az új év. Most éreztem először, hogy igen, megcsináltuk, megvalósítottunk az álmunkat.
Sydney számomra még mindig nagyon szép este kivilágítva és ahonnan néztük a tüzijátékot, mindenre ráláttunk. Az Opera Házra, a Harbour Bridge-re, a hajókra, a hatalmas épületekre... gyönyörű volt.
Az érzés pedig, hogy idén mehetünk haza mindent felümúló :)