2012. június 26., kedd

Nyelviségek

Lassan már 10 hónapja vagyunk itt, és mindig arra panaszkodtam, hogy nem beszélem az angol nyelvet ugy ahogy szeretném. Még mindig nem értem el azt a szintet, amit már meg akartam ütni ennyi idő után, de rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam, ahogy álltalában az emberek gondolják.
Tényleg sok idő kell ahhoz, hogy az ember füle ráálljon, és az agya meg befogadja az új infokat.
De mitől is fejlődnék, ha nem teszek meg érte mindent? Hisz ez nem csak arról szól hol majd megszokom, majd ragad ez az rám. Igyis lehet, de igy ne várja senki, hogy akár egy év után már tök jól beszél. Persze egy jó nyelvérzékkel rendelkező lehet, de nem én.
Szóval most van kicsit több időm, és elkezdtem foglalkozni az angollal. Próbálok úgy tanulni, hogy élvezzem is. Ezért a nyelvtan könyvek helyett Kis Herceget olvasok angolul, és zenéket hallgatok szöveggel.  Először szöveg nélkül, aztán szöveggel, aztán megint szöveg nélkül. Amit nem ismerek szavat szótározok...
És valahogy ez bejött. Valahogy érzem a fejlődést. Egy éve mikor olvastam a Kis Herceget a feléig jutottam, napok, hetek alatt, most ugyanezt pár óra alatt értem el. És észrevettem, hogy nem forditom a szöveget, csak olvasom és értem.
S ha a zenékre is figyelek, sokkal több mindent kiértek mint korábban.
A Bunningsba többet beszélgetek, s már várom, hogy vissza jöjjön Kath, és még több lehetőségem legyen a kommunikációral.
Szóval a nyelvtanulásra rágyúrtam, mire hazamegyek már meg sem tudok szólalni majd magyarul.
Első mondatom tesóhoz ez lesz: "Nem beszélni magyar" :DDD
Ja és ha már hazamenetel. Már irom a listát mit kell majd kihoznom (azt nem tudom hogy fogok egyszer hazacuccolni, hány bőröndöt kell majd feladni), de lassan irni kellene a baknacslistát is a 3 hétre. Hogy miket akarok csinálni, kivel, merre...
Ami kihagyhatatlan: Bulizni egy hatalmasat tesóval!!!! (Na jó Bogica te is jöhetsz :DDDD)

2012. június 24., vasárnap

It's like love

Life has drawn you here
Feel the warmth pulling you near
Breathe it in and let it fill your heart
It’s like love
Cleanse your soul
Feel it in your veins
Breathe it in your lungs will stain
It’s like love
For the first time
It’ll all make sense you know
Yea you know
Seen it all before
Till you found something more
Breathe it in and let it fill your heart
It’s like love yea
Cleanse your soul
Feel it in your veins
Breathe it in your lungs will stain
It’s like love
For the first time
It’ll make sense you know
yea you know
It’s Like Love
Cleanse your soul
Feel it in your veins
Breathe it in your lungs
It’s like love for the first time it’ all make sense you know

2012. június 21., csütörtök

Vevoszolgalat

Ha mar a burokraciat vesezgettem meg kell hagyni, hogy a Customer Service (ugyfelszolgalat...) sem jobb. Fel eve vettem egy ASUS EeePC-t, s hat egyik nap ugy dontott az aksitoltoje, hogy nem mukodik. Ugye ez egy tartozek, szoval elvileg van rajta jotallas, vagyis nekem eszembe se jutott az ellenkezoje. Elso dolgom az volt, hogy visszavittem az uzletbe ahol vettem, hogy csereljek ki. Kozoltek, nekik nincs keszleten, s bar vissza tudjak ok kuldeni a szerviznek, de legyek olyan szives, hogy en hivom fel a szervizt es kuldom vissza,mert az gyorsabb...
Masnap egesz delelott azzal jatszottam a munkahelyen, hogy probaltam elerni a szervizt. Elsonek ugye a szokasos dolog, ha az ember felhiv egy ugyfelszolgalatot, valassz a menupontokbol, ami nekem ezzel a nyelvtudassal nem mindig egyertelmu melyiket kell valasztani (bar ez sokszor meg otthon se az :D).  Szoval nagynehezen eljutottam odaig, hogy milyen menupontot kell valasztani, azonban folyamatosan csak azt mondogatta a ket zene kozt egy gepi hang, hogy egy varakozo van elottem. Tartottam tobb mint negyed oran at a vonalat de semmi. Probaltam tobbszor is, semmi.
Meg du. a mobilomrol is megprobaltam oket elerni, de csak annyit ertem el, hogy lement tobb mint 10 dollar a szamlamrol, de a telefont senki nem vette fel.
Ekkor mar annyira duhos voltam, hogy azt kereztem milyen email cimre irhatok nekik egy nagyon szep kis levelet.
Eloszor azonban megint vissza az ertekesitohoz, hogy rabeszeljem, kuldje o vissza a szervizbe az adapterem, mert en nem erem el oket. Bicajra ujra fel, irany a bevasarlokozpont. Ott rutinosan a penztarhoz mentem, de ok atpasszoltak egy ujabb eladonak.
Na itt jott el az a pont, amikor azt mondtam mar magam sem tudom akkor most mi van. Ez az elado ugyanis allitotta, hogy az akumulatorra meg a gepemre van garancia, de a tartozekokra nincs. Szoval vennem kell egy ujat, ami 100 dollar. Es ez nem vicc, 100 dollar egy masik gyartotol, mert az ASUS-et nem forgalmazzak. Na engem se vettek palira.
Megkoszontem szepen, es kozoltam, akkor megyek es veszek az ebay-en 20 dollarert.
Este mar irtam a szep kis levelet az ASUS-nak, amiben kikertem magamnak, es mar majdnem kozoltem, hogy en bizony soha tobbet nem veszek ASUS termeket, mikor is azt mondtam, ok, meg kapnak egy utolso eselyt.
Felhivtam megint, s lass csodat, du. 5-kor mar ok se voltak olyan elfoglaltak, valaszra leltem. Azt azert nem mondhatom, hogy a pasi baromi megerto volt a nem perfekt angol tudasommal szemben, de unott hangon azert csak elmagyarazta hova kell mennem, es ott kicserelik. De mondjuk ha nem kerdezek ra, hogy most akkor valami azonositot meg ad-e amire majd hivatkozhatok (mert hogy a jotallasi jegyben az van, hogy azt feltetlenul irjam fel), akkor o onkent fel se hozza. Szoval megadta a cimet, ahova vagy elkuldom, vagy elviszem...
Masnap Gabor a delelottott atutazta (mert hogy a szerviz a varos masik feleben van) miatta, de mindenfele ellenkezes nelkul adtak egy ujat vegul.
Hat azota is agyalok rajta, hogy azert egy nem tul elegedett hangnemben irni kellene az ASUS szerviznek egy visszajelzest, miszerint a szerviz szolgaltatasukkal nem vagyok a legelegedettebb, s hogy talan a nagy es kiskereknek sem artana ismerni a garancialis felteteleket pontosan.
S hogy oszinte legyek nem ez az elso, es azt hiszem nem is az utolso rossz tapasztalatom itt Ausztraliaban a Vevoszolgalattal kapcsolatban...
Ez azt hiszem itt se jobb mint otthon, s raadasul egy idegen nyelven intezni valamit, ahol baromira szogletesek, hat nem egyszeru...

2012. június 8., péntek

Bürokrácia

Hát ez itt is csak bürokrácia, s olykor nem a legjobb...
A suliban csak úgy fogadják el a speciális távollétem (mert ugye suliidőben megyünk haza, nem szünetben), hogy először kifizetem a következő negyedévre a tandíjat. Addig nem adhatom be a kérelmet, még ez meg nincs. Úgyhogy most megint várom a fizut...
De ami miatt kiakadam, hogy egyik irodából küldtek a másikba, itt ezt kell elintézni, itt azt... S hogy ha az angol azt mondja, hogy "Nineteenninetyfive" az nem azt jelenti feltétlenül, hogy 19.95, azaz 19 dollár 95 cent :) A pénzügyes aggyal ugyanis ez 1995 dollár. Ezt is meg kell szokni, úgy mint a "Nineteenhundred"-ot ami meg 1900 :). Még jó hogy könyvelést tanulok.
 Ja és azok után hogy kicsit félreértettük egmást az ügyintézővel, még közölte is, hogy attól, hogy kifizetem a tandíjat, még csak az ő részéről OK a hazamenetelem, ezután még két feljebbvaló is elgondolkodik rajta, hogy jóváhagyja-e.
Hát ha nem, akkor azt hiszem újra bemutatkozom...


2012. június 7., csütörtök

Augusztus 7. 8:45

Az idő amikor újra magyar földön landolunk.
Megváltoztatva az eredeti tervet, nem decemberben hanem már augusztusban haza megyünk látogatóba. Anno, mikor Gábor ragaszkodott a decemberhez, millióegy érvet tudtam ellene felsorolni. Most, hogy  már a repjegy is megvan augusztusra, millió egy érvet tudok felsorolni augusztus ellen.
Fogalmam nincs miért nem örülök úgy mint kellene, hisz már régóta szerettem volna kicsit haza menni, hisz annyiszor elmondtam az elmúlt közel tíz hónap alatt, hogy bár csak egy hétre haza mehetnék... Most meg semmi, semmi örömöt nem érzek még. Lehet, hogy csak mert belegondoltam, hogy megint közel a nulláról kezdhetem majd, ha visszajövök? Már ami az anyagi részét illeti. Hogy tudom nem igazán tudok haza vinni ajándékokat, még mindig az anyagi része miatt.
Vagy csak egyszerűen félek, hogy rossz lesz megint visszajönni, hogy gyorsan elrohan a 3 hét, vagy talán amitől még jobban félek, hogy hiányozni fog az itteni élet...
Hát fogalmam nincs, mitől kavarodtam így meg (vagy részben tudom), de az biztos, amennyire vártam, hogy haza menjek, most annyira félek is tőle...

2012. június 6., szerda

Akkor mától tegeződünk...

... mert hogy Gábor is betöltötte a 30-at :DDDD

Azt mondják a legjobb öröm a káröröm, de majd akkor is ezt mondom, ha visszakapom szülinapomra azt, amit ma Gábor kapott tőlem? :)
Mindenesetre szerintem felejthetetlen volt számára a 30., s nekem is, mert bár én nem ugrottam vele, de nagyon élveztem a mai napot.
Vele együtt izgultam, sőt ideges voltam, mert azért a félelem bennem volt, mi lesz, ha nem élvezi, ha nem mosollyal az arcán landol, ha...
De szerencsére mint a kép is mutatja...nem volt gond. (Bár lehet a nadrág másról tanuskodna :D)
Egy biztos, egyszer nekem is ki kell próbálni az ejtőernyős ugrást!!!
Este meg egy kis levezetésnek még egyszer felvittem a felhők közé Gábort. Elmentünk vacsizni a Sydney Tower-be és végre éjszakai fényben is megcsodálhattuk Sydney-t. Nagyon jó kis hely (ennyi pénzért már lehet is :D). Az étterem forgott körbe és egy óra alatt 360 fokos kilátás tárult elénk :).
Hát élmény volt a mai nap, csak kár hogy ilyen is csak egy évben egyszer van :(. Na jó talán az én szülinapomra majd Gábor is kitesz magáért!

2012. június 1., péntek

Ezisazis

Mától beköszöntött a naptári tél, de szerencsére még csak a naptárban. Mondjuk itt télen se megy a hőmérséklet tizenpár fok alá, de azért kicsit csípősebbnek érzem a levegőt mint otthon. Már sálat kötök, főleg amióta sikerült úgy megfáznom, hogy két hétig beteg voltam, és lassan csizmát is vennem kellene. De az azért röhej, hogy még sokan már csizmát húznak, még mindig van aki mezítláb jár, és szó szerint :DDD.
Amúgy olyan össze vissza öltözködnek az emberek. Az ausztrálokat inkább hagyjuk, azt hogy összeöltözés, vagy hogy passzoljanak a ruhák egymáshoz azt felejtsük el velük kapcsolatban. Elnézem néha mennyire nem tudnak öltözködni, de itt ez a divat. Bármit felvehetsz bármivel. És ez nem vicc. Az irodisták reggel a kis fekete kösztümükben és futócipőben sétálnak be az irodáig. A táskában meg a magassarkú, mondjuk ez még praktikus is.
De egyébként tényleg nem számít miben van az ember, lehet az szakadt, fel lehet venni a kockásat a csíkossal, a lilát a ciklámennel, itt nincsenek határok. Na de én maradok a jó kis európai stílusnál, a londoni csíkos sálamnál, a franciás fekete sapimnál, és az imádott Converse cipőmnél...
S bár még odakint nincs olyan hideg, de a lakás viszont nagyon is az. Nyáron se volt meleg, most meg a kesztyűt nem kint, hanem bent hordom. Már néha fűtünk is, az ágymelegítő meg minden éjjel megy. Itt viszont a lakásokban nincs fűtőtest, meleg ország, minek az. Ehelyett a hordozható kis villanyos radiátorok, a gázos melegítők vannak mindenhol az üzletekben, és épp hétvégén néztem, hogy némelyiket baromi sok pénzért vesztegetik.
Ja és a nagy hír, agyalunk azon, hogy karácsony helyett augusztusban megyünk haza :), persze csak látogatóba!
Hát a suli szempontjából nem a legjobb, mert ugye akkor pont nincs szünetem, és majd orvosi igazolást kell hoznom, mert másképp nem fogadják el a hiányzást..., na meg már a repjegy se olcsóbb... de mégis valahogy most nagyon be van sózva a fenekünk. Valahogy kezdjük bele élni magunkat, mert ugye így még egy év se telik el a kijövetelünktől, de az eltelt lassan 9 hónap nem kevés, és még decemberig 6 hónap lenne, ami meg ugye szintén elég sok.
Mennénk már egy kicsit, kicsit látni, hogy otthon se jobb, csak azért hogy itt még jobb legyen. Mert már azért hiányzik nagyon a család, a barátok, kicsit már szeretnénk része lenni az otthoni életnek. Kicsit már kellene a feltöltődés, az újabb löket a következő egy-két évre.
S bár eddig a karácsony ellen beszéltem, amióta már Gábor is augusztust akarja, hirtelen magam sem tudom mi lenne a jó.
Na majd a repjegyárak döntenek, meg lehet a Bunnings :D