december 31.

Az év utolsó napján futottam az óceán parton, napoztam a beachen, és behűtöttem a pezsgőket, de mindez úgy hogy G. dolgozik nem az igazi.
De azért nem volt kis élmény kb. 30 fokban, rövid nadrágban, trikóban átértékelni az óceán partján ülve az évet. :)

...

"El kellett mennem messzire, hogy megértsem azt, ami közel van. (...) Ettől izgalmas az élet: hogy hiszünk a kincsekben és a csodákban."

Paulo Coelho

Kiskarácsony, kisült-e már...

"Itt már kisült. Az egyik alapvető különbség, hogy ide korábban érkezik a Jézuska. A másik, hogy nincs hó, de még hideg sem.
Azért rövidnadrágban, pólóban díszíteni a fát, és a karácsonyi vacsorát a teraszon eltölteni elég furcsa, de nem rossz dolog."
Írtam ezt napokkal ezelőtt, de aztán valamiért félbemaradt az írás.
Azóta már a karácsony is eltelt, s nekünk is fehér karácsonyunk volt. Bár itt nem a hó, hanem a homok volt fehér :D
Itt a karácsony egész más hangulatú mint otthon,  talán nem is annyira családi ünnep, valahogy nem ugyanazt sugallja, mint az otthoni. Az emberek ugyanúgy állítanak fát, vesznek ajandékot, sütnek kacsát, ajándékoznak (azt hiszem), de nem annyira a meghittségről szól mint otthon (és ráadásul sokan meg a vallásuk, kultúrájuk miatt nem is ünneplik).
24.-e itt nem ünnep, 25.-e Christmas day (a Karácsony napja), 26.-a pedig Boxing day. Ezen a napon már nyitva vannak az üzletek, és mindent leáraznak sok-sok százalékkal, az emberek meg megőrülnek és mennek venni minden jót, még azt is amire nincs is szükségük. Teli voltak ma az üzletközpontok, alig lehetett mozdulni a sok embertől. Itt senki se megy a családjához?
Szóval se hó, se hangulat, így a mi karácsonyunk is másra sikeredett, mint amihez otthon szoktunk, de azért próbáltuk belecsempészni a saját kultúránk.
24.-én állítottunk fát,  együtt vacsoráztuk meg a töltött káposztát, sült kacsát, bejglit... majd ajándékoztunk. A maga módján nagyon hangulatosra sikeredett ez az este.
25.-én kimentünk a szabadba. Sydney-től 3 órára van egy nemzeti park teli szebbnél szebb beach-csel. Végre fehérhomokos partot is láttam, így tényleg nálunk is volt fehér karácsony :)
Gyönyörű helyeken jártunk, s életemben először mikulássapkában strandoltam :D, de karácsony volt :)
Le se tudom írni azt az élményt amit átéltem idén karácsonykor, de akár milyen jó is volt, a családom nélkül nem az igazi!!!!
Ezt soha nem lehet megszokni, anyukám hiányát semmi nem tudja pótolni!!!!!!!!!!!!

Tanulás

Ugyebár az, hogy tanuló vízummal vagyunk az országban azt a kötelezettséget vonja maga után, hogy tanulnom kell. Az elmúlt három hónapban csak angol kurzusra jártam, hogy kicsit fejlesszem az angolom. Hát mivel itthon sok időm nem volt tanulni, nem fejlődtem annyit, mint szerettem volna, de így is azért sokat segített a suli abban, hogy legalább meg merek szólalni, és nem riadok meg, ha valaki hozzám szól angolul.
A suli lassan azonban véget ér, és keresni kell másikat. Na ez már nem könnyű, mivel bár elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék tanulni, de nehéz olyan sulit keresni, ami minden szempontból megfelel.
Először a könyvelésben gondolkodtam, csak ebben dolgoztam évekig, s hát közel áll hozzám. Vannak is olyan képzések, amik árban megfelelnek, az egyedüli baj, hogy estin megint heti 5 napot vesz igénybe, délután 5-től 9-ig. Ami azt jelenti, hogy a Bunnings és egyéb munkák mellett elég leterhelő lesz minden egyes napom. Arra már rájöttem, hogy ezt hosszú távon nem lehet így csinálni, hisz a szervezetem kikészül. Három hónap alatt mínusz 4 kg-nál járok, ami azért van mert reggel nem tudok enni, utána meg sokszor időm nem volt az evésre. Szóval azt hiszem minden képen az lenne a jó, ha csak hetente max 3-szor kellene bejárni suliba. Hisz bár tanulni jöttem elsődlegesen, de ahhoz, hogy elérjem a céljaim az otthon hagyott dolgaimmal kapcsolatban  most még a munkának kell lennie az elsőnek.
Így most kezdem feladni a ragaszkodásom a könyvelő sulihoz, és gondolkodom már másban is. Az egyik felem nagyon is szeretne valami újat tanulni, otthon is mindig akartam valami mást. Így jött képbe most épp az esküvőszervezéstől kezdve az újságíráson át a személyügy területe és még millió egy kis gondolat, aminek az ügynököm nem fog örülni, hisz azt gondolta, legalább én tudom mit akarok :).
Igen tudom mit akarok, hetente max. 3 napot szánni a tanulásra, de hogy mit is szeretnék igazán tanulni... kezdem magam se tudni :D.
Nem egyszerű összeszervezni a dolgokat. Van egy jó munkám, s mellette csöppennek apró munkácskák is, amik nagyon jól jönnek, de ilyenkor olyan jó lenne ha egy nap nem csak 24 órából állna.
De legalább a hétvégék szabadok, egyenlőre...

Ami a legjobban hiányzik...

...otthonról, még mindig az, hogy ha valami fontos történik velem, felhívjam anyukámat.
Egyszerűen szörnyű, amikor annyira megosztanék vele valami fontosat, amire megint büszke lehet, és képtelen vagyok rá abban a pillanatban, mert tudom, ő még alszik otthon az ágyikójában, és fel nem ébreszteném. De mire odakerülök, hogy elmondhassam neki, már nem ugyan az az érzés kering bennem, mert nem lelkesedem annyira, már nem vagyok annyira izgatott, hogy megosszam vele.
Így éreztem ma is, amikor megkaptam ezt, vagyis inkább amikor felfogtam, hogy a best az most tényleg azt jelenti, hogy ez csak nekem jár :)

Anyukám és azok kedvéért akik nem tudnak angolul: 2011 legjobb új csapattagja (dolgozója) elismerés

Bunnings vs Bosch

Életem első munkahelye a Bosch volt, s volt az az idő, mikor hittem benne, hogy egyben az utolsó is lesz. Magam sem tudom megmondani, mi volt amit megszerettem benne, néha azt mondom talán pont azt, amit sokszor a legjobban "utáltam", a szabályszerűséget. Azt, hogy keretek közé voltunk szorítva, s ezáltal valahol mintha nem lett volna, vagy minimálisra lett volna redukálva a hibázási lehetőségünk. De ugyanakkor annyira nem bírtam a kötöttséget, hogy be akarják tartatni velem az 5S-t, ami az utolsó pillanatig az ellenségem volt, hisz mindig is azt mondtam, hogy a "rendetlenségem" az egyéniségem része. Képtelen voltam a tökéletességre, vagy legalábbis a tökéletes rend fenntartására. Mindig azt mondtam, a zsenik a káoszban is feltalálják magukat (Igen D. Judit is egy zseni!!!! :)). De a sok szabály sem tudta elnyomni a családi hangulatot, ami kialakult, azt a légkört, amit soha nem tudtam igazán kiélvezni, s aminek hiányát talán az utolsó napon éreztem a leginkább. Megszerettem hát mindent, az embereket, a munkám, és mikor eljöttem jöttem rá, mennyire fontos része volt az életemnek, s mennyire nehéz megválni tőle.
Két hónappal később azonban elmondhatom, hogy talán megtaláltam a méltó utódját a Bosch-nak az életemben. Találtam egy olyan munkahelyet, ami legalább olyan családias hangulatú mint a Bosch volt, s ami legalább annyira képes lesz belopni magát a szívembe mint a Bosch.
S hogy mi a különbség mégis? Mert igen van különbség, s nem csak az, hogy egy teljesen másik országban van, több ezer kilóméterre egymástól, bár ha belegondolok, talán pont ez a nyitja az összes különbségnek.
Szóval itt megtapasztaltam, hogy lehet szigorú szabályok, 5S ( :) ) nélkül is nagyon jól működtetni egy rendszert. Az egész alapja benne rejlik az értékeikben, amik közül a legfontosabb talán a Team work (csapatmunka) és az Enjoyment (élvezet). Itt komolyan veszik, hogy együtt dolgozunk, és együtt mindent megoldunk, és hogy közben mosolygunk. Hihetetlen hogy a szabályoknál is fontosabb az, hogy elégedett legyél a munkahelyeddel, a munkáddal, s tudj tényleg csapatban dolgozni.
Számtalan hazai cég mintát vehetne erről a rendszerről, erről a cégről. Itt a manager (főnök) nem úgy áll hozzád mint egy főnök, itt tényleg érdekli mi van veled, hogy vagy, van-e problémád....itt tényleg nyitva áll előtted az ajtaja, s van is ideje rád, ha csak egy perc is, de amikor szükséged van rá, ott van (bár ez a Boschban is részben meg volt,)!!! Itt nincs az, hogy te irodista vagy, a másik meg fizikai munkás. Itt az irodán is ugyanolyan egyenruhában vagyunk, mint akik kint dolgoznak a "placcon". Itt egy ebédlőnk van, együtt eszünk, közben tévézünk, beszélgetünk, itt tényleg foglalkozunk egymással.
Persze itt is vannak szabályok, ami viszont mindenkire vonatkozik. Nekem ugyan annyi szünet jár, mint annak aki fizikai munkát végez, nem több egy perccel sem. Persze nem veszik le a fejem, ha nem tartom be, de eszembe se jut nem betartani.
Egyszóval itt valahol tudják a cégek, mire kell fektetni a hangsúlyt, nem vésznek el a részletekben, nem ragaszkodnak a legnagyobb szigorúsághoz, csak azokon a területeken, ahol tényleg fontos, ilyen a biztonság (ezt nagyon keményen megkövetelik) és a csapatmunka!!! Itt hetente mondják el, hogy milyen jó eredményt produkáltunk, nem havonta egyszer, és itt tényleg megveregetik a vállad, ha jól dolgozol.
Szóval szerettem a Bosch-t, s mindig is fájni fog a szívem utána, de szerencsére elmondhatom, találtam egy munkahelyet, ahol nem csak jól érezhetem magam, hanem FONTOS-nak is!!!!

Kikapcs

Mert hogy néha azt is kell, és néha erre is van időnk. Nem sok, mert G.-nak szinte minden nap dolgoznia kell, de végre volt már két hétvége is, amikor el tudtunk menni kirándulni.
Múlt hétvégén a Blue Mountainsban voltunk. Ez volt a névnapi meglepim, szóval nekem csak fel kellett kelnem jó korán, felöltözni, és csak élvezni mindent. Tényleg igazi meglepi volt, mert csak abból sejtettem hova fogunk menni, hogy korán kellett kelni, de ezt is csak vasárnap reggel tudtam meg.
Szóval minden előkészülés nélkül vágtunk neki a 100 km-es útnak, ami elvitt minket az egyik legismertebb és legszebb helyre itt Ausztráliában.
2 órás vonatút után (fejenként $ 10) érkeztünk meg Katoomba-ba, ahonnan indulnak buszok, amik körbevisznek a hegységben. A legismertebb társaság kicsit többe került, mint egy kevésbé ismert társaság járata, de erre csak utólag derült fény. $ 58-ért 19 megállót biztosítottak, plusz egy-egy utat a skyway-en, railway-en és elvileg a cableway-en, de ez sajna most nem működött.
Összesen kb. 5 órát töltöttünk el, sétáltunk az őserdőben, megnéztük a Three Sisters-t, egy-két vízesést...
Számomra feledhetetlen élmény volt.
Ma nem tettük ki a lábunk a városból, mégis egy élménydús napot tudhatunk magunk mögött. Ma én voltam a programszervező :). Rögtön egy egész csomagot meg is vettem a látnivalókból, így olcsóbban jöttek ki a belépőjegyek. Sétáltunk Darling Hourbor-ban, elmentünk az Aquariumba, a Wild Life Parkba, és felmentünk Sydney egyik legnevezetesebb látnivalójába, a Sydney Tower Eye-ba. A Wild Life kihagyható lett volna. Nem olcsó, és hát nem nyújtott túl nagy élményt nekünk. Az Aquarium sokkal jobban tetszett, láttunk nagy cápákat, rájákat és a tengervilág számtalan kis állatkáját. Olyanokat is, amit eddig csak képen, vagy még ott sem láttam.
A leginkább mégis a Tower (torony) nyűgözött le. 300 m magasból szemlélhettük körbe Sydney minden egyes pontját, s mindent ameddig csak a szem képes ellátni :). Azt hiszem ez kihagyhatatlan, úgymond kötelező mindenkinek aki egyszer Sydney-ben jár.
Jövő hétvégi program Manly Ocean World, még ez is benne volt a pakkban.
Élmények gyűjtése tehát megkezdődött, most már csak dolgozni kell ezerrel, hogy még szenzációsabb helyekre tudjunk majd eljutni!