Lassan már 10 hónapja vagyunk itt, és mindig arra panaszkodtam, hogy nem beszélem az angol nyelvet ugy ahogy szeretném. Még mindig nem értem el azt a szintet, amit már meg akartam ütni ennyi idő után, de rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam, ahogy álltalában az emberek gondolják.
Tényleg sok idő kell ahhoz, hogy az ember füle ráálljon, és az agya meg befogadja az új infokat.
De mitől is fejlődnék, ha nem teszek meg érte mindent? Hisz ez nem csak arról szól hol majd megszokom, majd ragad ez az rám. Igyis lehet, de igy ne várja senki, hogy akár egy év után már tök jól beszél. Persze egy jó nyelvérzékkel rendelkező lehet, de nem én.
Szóval most van kicsit több időm, és elkezdtem foglalkozni az angollal. Próbálok úgy tanulni, hogy élvezzem is. Ezért a nyelvtan könyvek helyett Kis Herceget olvasok angolul, és zenéket hallgatok szöveggel. Először szöveg nélkül, aztán szöveggel, aztán megint szöveg nélkül. Amit nem ismerek szavat szótározok...
És valahogy ez bejött. Valahogy érzem a fejlődést. Egy éve mikor olvastam a Kis Herceget a feléig jutottam, napok, hetek alatt, most ugyanezt pár óra alatt értem el. És észrevettem, hogy nem forditom a szöveget, csak olvasom és értem.
S ha a zenékre is figyelek, sokkal több mindent kiértek mint korábban.
A Bunningsba többet beszélgetek, s már várom, hogy vissza jöjjön Kath, és még több lehetőségem legyen a kommunikációral.
Szóval a nyelvtanulásra rágyúrtam, mire hazamegyek már meg sem tudok szólalni majd magyarul.
Első mondatom tesóhoz ez lesz: "Nem beszélni magyar" :DDD
Ja és ha már hazamenetel. Már irom a listát mit kell majd kihoznom (azt nem tudom hogy fogok egyszer hazacuccolni, hány bőröndöt kell majd feladni), de lassan irni kellene a baknacslistát is a 3 hétre. Hogy miket akarok csinálni, kivel, merre...
Ami kihagyhatatlan: Bulizni egy hatalmasat tesóval!!!! (Na jó Bogica te is jöhetsz :DDDD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése