Mivel nagyon ritkán írok, megint kénytelen vagyok mindent összevegyíteni egy bejegyzésben.
Munka: Még mindig "házatvezetek", amit egyre jobban szeretek. Nyugisan ledolgozom a két órát, majd kapok érte 40 dolcsit. Közben tanulok új szavakat, Kath mindent türelmesen elmond, leírja nekem cetlikre a szavakat, szóval egy szavam se lehet. Ez az a munka, ami bár időben kevés, de nagyon hasznos.
Közben már túl vagyok a 3. fordulón a Bunningsban. Hát, hogy mit akarnak tőlem, fogalmam nincs, mikor én csak egy magyar vagyok, akinek nem kiválló az angol nyelvtudása, de mégis behívtak még egy elbeszélgetésre. A múlt hetin összesen heten voltunk, rajtam kívül csak ozik, vagy olyanok akik már évek óta itt élnek. Hát had nem mondjam mennyire nem értettem őket, de talpraesett vagyok én, azért tudtam mikor mit kell csinálni, mondani, próbálni mondani.
Ma két managerrel beszélgettem, néha nehéz volt megérteni, de elég jól ment. Meg is dícsért, hogy nagyon jó az angolom, hát nem tudom, ő mit hallgatott, lehet be volt dugva valami rádió a fülébe, mert hogy az én angolom még mindig messze van a nagyon jótól szerintem... Bár tudom stressz helyzetben mindig nagyon határozottnak tűnök, és be se tudom fogni a szám, de azért nem gondoltam volna, hogy ez angolul is menni fog. Nem volt lefagyás, csak egyszer-kétszer miután folyamatosan beszéltem percekig, hogy elfelejtettem, hogy is kell mondani... de türelmesek voltak. És nem stresszeltem miatta, próbáltam körülírni. A szókincsem azonban még mindig nagyon kicsi, de most már neki ültem tanulni alap szavakat is.
Ja hogy mennyire jó az angolom, már a tanárnőm is megkérdezte, hogy nem érzem-e úgy, hogy nekem könnyű ez az osztály (középszint felettiben vagyok). Hát nem, nem érezem, mert pl. tegnap egy mondatot nem tudtam kinyögni értelmesen :).
Szóval Bunningsék majd írnak, hogy sikeresen vettem-e az akadályokat, közben csütörtökön megyek egy Subway-be interjúra. Gondolom szendvicseket kell majd készíteni... Jó lenne már egy állandó munka is!!!
De majd csak alakul, már csak évek kérdése, és a Bosch-nál fogok Melbourne-ben könyvelni ;).
Munka mellett azért néha ki is kapcsolódunk. Minden hétvégén beach-elünk, meg sétálunk a városban. Voltunk már egy szórakozó helyen is vagy fél órát. Itt már délután 5-kor elég ittasak az emberek a pub-okban (a suli mellett is mindig tele van a pub, főleg péntek este), és 9-re már sokan magukról sem tudnak.
Ja és vezettem is már, nem is egyszer :), nem is kis autót :). Gyorsan meg lehet szokni, hogy a másik oldalon ül az ember, még talán azt is, hogy jobbra nagy ív, balra kis ív, de már azt, hogy a biztonsági övért a másik oldalra kell nyúlni, hogy a váltó is a másik oldalon van, nem beszélve az indexről... :D Jó dolog törölni az ablakot indexelés helyett :D, biztos étik mit akarunk:).
Itt egyébként nagyon kényelmesek a sofőrök, még eddig csak automata váltós autót láttam, nem is használnak más milyet, mondjuk az oziknak szerintem túl bonyolult lenne. Vezetni nem igazán tudnak, baromi lassúak, és óvatosak, sokszor mondhatni szó szerint hülyék hozzá. De én profi vagyok, mint otthon:).
A suli még mindig jó, csütörtökön tavasz-party lesz, 3 iskola diákjai összejönnek, vinni kell valami nemzeti kaját, aztán meg megyünk bulizni. Már többet beszélgetek az osztálytársaimmal, de vannak napok, amikor inkább bezárkózok a kis világomba.
Így van ez itthon is, sokszor egyedül érzem még magam, de majd idővel minden jobb lesz.
Lehet következő alkalommal amikor írok, már manager leszek a Bunningsban :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése