1 hónap

Ma pontosan egy hónapja, hogy útnak indultunk. Ilyenkor valahol Abu Dhabi környékén járhattunk.
Nagyon sokáig azt mondtam, itt lassan telik az idő, és most sem tudom azt mondani, hogy elrohant ez az egy hónap. Van, hogy rohannak a napok, de sokszor épp csak vánszorognak. Néhány dolog olyan mintha ezer éve lett volna, néhány emberrel, mintha ezer éve találkoztam volna, néhány emlék, mintha már évek óta pihenne ott hátul az agyamban.
Mégis, mintha most álltam volna sok-sok ex-kolléga előtt a Bosch-os kötényemben :) (jajj lassan meg kell nézni a kakadu krémleves szavatosságát :)).
Azt még nem mondhatom el, hogy sok élménnyel gazdagodtam, többnyire csak a munkakereséssel, a sulival, és az agyalással teltek a napjaim, de azért már láttam kengurut, koalát, kakadut, fürödtem az óceánban, jártam az Operaháznál, beacheltem több helyen is, megismekedtem különböző kultúrájú, nemzetiségű emberekkel...
Lassan megszoktam, hogy a másik oldalra kell beülni a kocsiba, hogy a másik oldalt kell menni a járdán, hogy a másik oldalra kell nézni, ha lelépek a járdáról, hogy a másik oldalban kell várni a buszt, hogy tömegközlekednem kell (óóóóó hol van a régi autós, bicajos élet már?), hogy angolul kell kérni a jegyet, sőt mindent angolul kell kérni, és már automatikusan jön a sorry a bocsánat helyett, na meg a shit is sajnos, az f-betűset meg le se írom.
Szóval már eltelt egy hónap, de még mindig kicsit furcsa itt lenni.
Talán, majd ha lesz munkám, másképp fogom látni a világot, talán majd tényleg rohanni fog az idő, de most még csak vánszorog.