Már két hete nem otthon ébredek

Két hét összefoglalását nem egyszerű elkezdeni. Fogalmam nincs miről írjak először. Az érkezésről? Az első napokról? A munkakeresésről? A nézelődésről? Az új otthonunkról?
Próbálok mindenről egy kicsit szépen sorban vagy inkább össze-vissza.
Az út ahhoz képest amit gondoltam, nem volt vészes. A leghosszabb utunk 14 és fél óra volt Abu Dhabiból Sydneyig, amit én majdnem végigaludtam :). 
Hát egy magyar pár azt mondta a repülőn Sydney nem nagy. Ehhez képest körülbelül 15-20 percig csak a város felett repültünk, szóval tényleg nem nagy, nekem óriási :). S nem elég, hogy nagyobb mint Kecskemét, még dombosabb is. Valamelyik nap G. azt kérdezte, miért nem tudták először eldózerolni a talajt, aztán nekikezdeni az építkezésnek? Szóval itt az is fitt marad, aki nem akar, mert spórolva a közlekedéssel, gyalogolunk mi is elég sokat, s a gyaloglás másból sem áll, csak dombra fel, dombról le.
Az időeltolódás most 9 óra, ugyanis tegnap óta nálunk nyári időszámítás van, igen mi megyünk a nyárba, otthon meg lassan mindenki megfagy. Mondjuk azon kívül, hogy átállítottuk az órákat, semmi nem utal arra, hogy jön a nyár. Én elmenekültem otthonról a hideg elől, erre itt majd meg fagyok a lakásban. Melegebb van kint, mint bent, pedig kint sincs több 16 foknál. Szóval ennyit arról, hogy ide csak trikó, meg rövidgatya kell. Otthon is maradt minden meleg cucc, hoztam vagy két pulcsit, azok is csak vékonykák. Ha nem kaptam volna két zsák ruhát csak úgy, akkor most megfagynék.
Sokat nézelődni egyébként még nem volt idő, na meg ugye az időjárás se megfelelő :). De azért már láttuk az Operaházat, a Harbour Bridge-t, voltunk nem egyszer az óceánparton, elmentünk vasárnap a National Royal Park-ba, de kengurut, és koala macit még mindig nem láttam :(. Bezzeg kakadut azt nem egyet. Nagyon örültem is neki, én akinek tollas állat fóbiája van.
Egyenlőre másról se szól az életünk csak a munka kereséséről, s hihetetlen, de itt is az van mint otthon. Nem könnyű munkát találni. Ugye az angol nyelvtudásom azért még nem exellent és nem is fluent, s hát életemben nem dolgoztam a vendéglátásban, így nehéz elérni, hogy engem akarjanak felvenni akár étterembe, akár kávézóba...
Próbálkozom közben irodai munkákkal is, de egyenlőre még egy válaszlevelet sem kaptam, hogy bocsi, de tanuló vízumosokkal nem foglalkozunk. A munkanélküli élet meg nem kicsit visel meg lelkileg, de majd lesz ez így se.
A suli viszont jó, bár többnyire ázsiai osztálytársaim vannak, meg egy-kettő brazil és egy macedón fiú. Első nap egy tesztet kellet írnom, ami alapján rögtön betettek az upper-intermediate csoportba, amit nem is értek, mert én azért még annyira jól nem beszélek angolul, mint a többiek. Vagy csak igaza van G.-nak, hogy kishitű vagyok? :) De majd mikor már profin használom majd a nyelvet, akkor talán én is elhiszem, hogy jó vagyok :). Érdekes egyébként a sok-sok kultúra találkozása, amit főleg órán tapasztalok meg. Nekem ami nagyon furcsa, hogy az ázsiaiak nem ismerik, és nem is akarják megismerni a zsebkendőt, mert hogy náluk az a gusztustalan, ha kifújják az orrukat, inkább szívják, vagy náluk csókot adni az utcán elítélendő, bezzeg köpni az nem probléma. Hát igazán érdekes a kultúrájuk, de sokat még erről sem tudok írni.
Ami nagyon tetszik viszont Sydneyben, hogy rengeteg park van, és nagyon sok fa. Itt minden kis kert teli van növénnyel, fával, és minden sarkon van egy park. A városközpontban a magas épületek mellet is van egy hatalmas park, és annyira jó, hogy még a nyüzsgő forgalom elől is van hova elmenekülni egy kicsit.
Most egyenlőre ennyi jutott eszembe, pedig napközben mindig születnek gondolataim, amiről beszámolnék, de majd talán születnek kérdések, és akkor könnyebben megy az írás is, meg talán legközelebb majd kevésbé lesz unalmas is :)
Jut eszembe valaki csinált már cigánykereket az óceánparton rajtam kívül? :)