Már párszor gondolkodtam azon, vajon az ausztrálok érzik-e a gazdasági válságot, vajon ide elért-e.
Az egyik ausztrál kolleganőm szerint mostanság nagyon rossz, sokkal rosszabb a helyzet mint 10 éve, vagy akár pár évvel ezelőtt. Egyre több megszoritás van, egyre kevesebbet ad az állam, és egyre többe kerül minden.
Én meg azt mondom, ha az ami most itt van már rosszank számit, hogy élhetett egy átlag ember pár tiz évvel ezelőtt?
Mert nekem ez még mindig jólét, pedig én csak egy bevándorló vagyok nem egy átlagon felüli fizetéssel, mégis már lassan több technikai kütyüvel, mint amit valaha el tudtam egyáltalán képzelni. Valahogy mostanság magával ragadott minket a "megengedhetjük miért ne vennénk meg" roham, aminek eredményeként lett egy Samsung Tab-unk, most meg az iPhone akarja belopni magát az életünkbe.
Gábor már vett egyet, és tegnap majdnem én is. Hogy miért? Nem azért, mert kell, mert tetszik, vagy mert rossz a régi telefonom. Csak azért mert ha egy éves részletre veszem, amit havonta ki kell érte adni anyagilag nem viselne meg, nagyon nem, és hát ennyi pénzért meg csak egy jó kis iPhone-m lenne. Ami itt már egyáltalán nem státuszszimbólum, mondhatni már mindenkinek az van.
Szóval minket is magával ragadott a fogyasztói társadalom, és jóléti államban élvén, lépten nyomon akarunk valami új kütyüt, csak mert megtehetjük.
Na de nem lett iPhone, legalább is nekem, amit cseppet sem bánok. Mert jólét ide, jólét oda, jó nekem a kis jól bevált okos telefonom, amit ha ledobok sem törik darabokra, s ami még tuti nem okosabb nálam! :)
A kütyüparádé tehát egyenlőe elmaradt (bár megjegyezném két laptop, három telefon, két fényképező és egy Tab azért már...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése