Amióta valaki azt mondta, hogy olvasom és jó a blogod, csak többet szeretnék RÓLAD olvasni, tudni azt, veled mi van, sokat gondolkodom róla vajon eltérjek-e az eredeti koncepciótól, miszerint ez csak egy tényközlő, információtnyújtó blog. Eredetileg csak szerettem volna bemutatni az itteni életet, a várost, Ausztráliát, összehasonlítani Magyarországgal...
Néha eltértem ettől, de mégis mindig valahogy próbáltam tényeket bele vinni a bejegyzéseimbe, és nem írni érzésekről, arról mi van bennem, mit hogy élek meg...Erre réges régen volt egy másik blogom, de már azt sem írok.
Ma azonban rájöttem, ha egyszer végleg hazamegyek, mert most még mindig úgy érzem, egyszer haza megyek..., és majd nosztalgiázni akarok, jó érzés lesz vissza olvasni mindent, nem csak azt, hogy mennyi lejtő van itt, hogy mennyire pontosak a buszok, hogy sok minden fordítva van...
Egy idő után már ezek természetes dolgok, és már nem figyelek rá. Így már nem tudok újdonságot megosztani a városról, mert már benne élek, már a lakója vagyok, nem csak egy idegen.
De arról tudok írni, hogy mennyire rossz napom volt ma, vagy legalább is mennyire üldözött a bad luck.
Csak egy volt osztálytársam jut eszembe, aki nem olvassa ezt a blogot, tehát akár le is írhatom a nevét (egyébként meg úgyse sértődne meg...), szóval Hrubos Bettinek éreztem magam, annak az embernek, aki kisétált a bevásárlókosárral a boltból, vagy akinek mindig beakadt valahova a cipősarka és letört, aki mellett felrobbanhatott volna egy bomba, ő akkor se vett volna tudomást a külvilágról, csak sétált volna tovább békésen. :)
Szóval miközben a harmadik, majd negyedik és ötödik számítógép is azt mondta, hogy kakukk miután hozzá értem, úgy döntöttem (Hrubos Betti úgy döntött :D), hogy feladja, igenis megmondja a tanárnak, hogy ő bár nagyon szeretné megírni a mai vizsgát, de a világ összefogott ellene, és hát képtelen rá.
Hát a tanár meg megszánt, és hazaküldött, gondolta, nehogy már még rá is átszálljon a rontás
Szóval én hazahozhattam a dogát, és itthon megoldhatom jövő hétig.
De hozzá kell tennem, én lehet még most is ott ülnék ha működött volna a technika, annyira nehéz volt a doga, eddig csak 3 órán keresztül kutattam a neten, és 11-ből kb. 5 kérdést ha meg tudtam nagyjából válaszolni.
Hát ezt a negyedévem lehet nem teljesítem kiválóra :(
Szóval bár a tényközlésnek nem lesz vége, de azt hiszem kicsit engedem kiteljesedni önmagam ebben a blogban is.
3 megjegyzés:
Helyes! Így lesz kerek a történeted, hisz Te írod:)
Azon leszek Juanita, de ahogy te is írtad, nehéz úgy írni, hogy a hozzád közelállókhoz is szóljon, de az idegeneknek meg ne adj ki mindent. Nálam ez még mindig dilemma, írni a régi érzelgősebb blogom tovább emellett, vagy itt is írni többet magamról...? Nem tudom mi a jó...
Egyébként melyik városba fogtok jönni?
Mi Adelaide-be megyünk. Látogatóba azért majd biztosan Sydney-be és Melbourne-be is valamikor:)
Megjegyzés küldése