Az ember neki indul a nagyvilágnak és azt hiszi ott minden más lesz...
Valahogy soha nem gondoltam bele mennyi energiabefektetéssel jár az, hogy úgy élünk ahogy, s vajon, ha kevesebbet dolgoznánk ugyan így élnénk-e. De igazából abba se gondoltam bele egyáltalán ez soknak számít. Na jó egyértelmű, hogy Gábor esetében igen!
Na de lássuk én többet dolgozom mint otthon? Fél éven keresztül biztos nem, de most?
A napi rutinom: reggel kelek 7:10-kor, vagyis akkor ébreszt az óra, aztán igazából 7:20-kor dob ki az ágy. 7:50 körül indulok, hogy addig mit csinálok nem részletezném, nevezzük készülődésnek :).
Szóval nyolc előtt felpattanok a bicajomra, és 8 körül már oda is érek a britt családhoz, akiknél reggel másfél órát dolgozok. S mit nevezünk itt munkának? Mosás, teregetés, ruha összeszedés, gyerekruha szekrénybe rakás, mosogatás, vagy csak mosogatógép beiindítás, konyha rendbeszedése, felmosás, s mindeközben gyerekistápolás. Mert van egy segítségem, nevezzük Jacknek :), egy másfél éves kissrác, aki ott van a nyomomban, és segít felmosni, teregetni, kimosni...néha üvölteni, vagyis csak megmutatja hogy kell üvölteni, néha megnevettetni, néha pedig lefárasztani.
Közben ha szerecsém van gyakorlom az angolt is a szülőkkel, nem csak a gügyögést a gyerekkel.
Fél tízkor van fél órám eljutni a másik munkahelyemre, ami teljesen más, mint ez. A Bunningsban irodai munkát végzek 5 órán keresztül, ami nem sok idő, de figyelembe véve, hogy angolul kell beszélnem, és hát elég nagy kihívás ez nekem,, sokszor nagyon soknak érzem ezt az időt is. Itt már nem lehet gügyögni, bár néha úgy érzem mást sem csinálok, miközben próbálom kifejezni, vagy épp kimagyarázni magam. Azt hiszem ez az a munka, ami még otthon is kihívást jelentene, hisz felkapkodni a telefonokat miközben szortírozni kell az email-okat, megoldani a napi rutin feladatokat (jelentések nyomtatása, elkészítése...), és eleget tenni a managerek igényeinek, az épp aktuális kéréseknek, és mindig mindenről tudni (na ez nekem még nagyon nem megy), tudni ki mikor hol van, mit csinál, hol érhető el, és képben lenni a termékeinkkel, a vásárlók igényeivel... azt hiszem otthon se menne minden nap könnyedén.
De az angolom talán egyszer majd fejlődésnek indul és ezt is kirázom kisújból.
Mert talán csak ez az egy, ami miatt most még hátráltatva érzem magam a munkában, és nem tudok olyan szintet megütni, amit szeretnék.
Szóval 3-ig irodai munkát végzek, majd megyek vissza a britt családhoz kiszellőztetni a fejem. Mert hát szellemileg ekkorára már általában kész vagyok. Délutáni munkám egy kis játszadozás. Nekem ezért is fizetnek :D.
Fél 4re megyek Jack-hez, és 6-ig ott vagyok. Eközben játszok vele, figyelek rá, megetetem kekszel, megitatom vízzel (ugye milyen nehéznek hangzik?)... Néha viszont ez is elég nehéz munka, nem fizikálisan, szellemileg, mert hát azért egy másfél éves gyerek figyelmét lekötni két órán keresztül elég nagy kihívás tud lenni, főleg a nyűgös napjain, amikor semmi nem jó... De szerencsém van, mert hihetetlen kedvesek a szülők, és imádok velük lenni, de tényleg. Sokat tudok tanulni, és hát látni hogy nől fel egy kisember, átélni vele olyan pillanatokat, amit felnőttekkel nem lehet, nekem néha maga a csoda. Szeretem ezt a munkát csinálni, szeretek nanny lenni, és talán ez is az oka annak, hogy nagyon gondolkodom rajta, hogy váltok, és csak ezt akarom csinálni, csak ilyen munkát kellene vállalni, és hagyni az irodát.
DE, tudom, ha egyszer hazamegyünk akkor a nanny tapasztalatommal otthon semmmire nem megyek, míg a Bunnings referencia pedig nagy előny lehet.
Szóval reggel 8-tól este 6-ig úton vagyok, vagyis "dolgozom" hétfőtől-csütörtökig, péntek-szombat pedig suliban vagyok reggeltől délután 4-ig.
Szóval akkor mennyit is dolgozom egy héten? Bár a suli nem munka, de ahhoz, hogy itt pénzt kereshessek, a vízumhoz ugye kell, szóval ha ezt is beleszámítjuk akkor pontosan heti 52 órai elfoglaltsággal tudom megteremteni magamnak azt amiben élek most, azaz havi 208 órát vesz el az életemből a munka és a suli.
Ez szerintem nem kevés, de én még szerencsés vagyok, mert nem kemény fizikai munkát csinálok, és sokan ennél sokkal többet dolgoznak, sokkal rosszabb helyeken.
Szóval a jó élethez itt is ez kell, itt is dolgozni kell! De tény, otthon közel sem tudnék ugyan ilyen életet biztosítani magamnak ilyen heti beosztás mellett sem.
De az élet sehol nem fenékig tejfel. Itt is meg kell dolgozni a pénzért. Kinek jobban, kinek kevésbé, kinek többért, kinek kevesebbért...
Tíz óra, és Gábor még sehol...Valakinek sajnos ez jut, meló akkor is, amikor más már rég pihen :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése