Az örök kérdés...

... menni vagy maradni...
Mostanában sokat gondolkodom azon vajon tényleg megéri-e itt lenni, s ha igen, mennyire. Na már nem a honvágy miatt jut ez eszembe, még akkor sem, ha még mindig van, inkább most az anyagiakon agyalok.
A Bunningsban nem kevésszer jutott eszembe a múlt héten a Bosch. Nem tudnám megmondani melyik a jobb munkahely, mindkettőben van szeretnivaló oldal, és van kevésbé jó is. De a szívem valahogy még mindig húz a Bosch-hoz. S most, hogy a Bunnings-ban nem kevés időm volt gondolkodni munka közben éreztem igazán, mennyire sajnálom, hogy ott hagytam a Bosch-t. Mert oda ugye már nem mehetek vissza, a helyem már kiadták, már ugyanaz nem lehetek aki voltam. És kicsit fáj a szívem ha erre gondolok. DE, tudom, ha ott maradtam volna, is menni akartam volna. Furcsa nem, hisz nem volt jó, ami volt, de mégis hiányzik... Ahogy anya mondta mindig: "Rossz a rosszal, rossz a rossz nélkül". S a Bosch még rossz se volt. :)
De vissza térve arra, hogy megéri-e az itt lét.
Otthon nem kerestem annyira rosszul, persze lehetett volna többet is keresni (a tudásom százszor többet ért volna :D). De megéltem abból amim volt. Nem túl jól, de rosszul sem. A nem túl jól csak annak köszönhető, hogy ahogy az exkolleganők emlegették "a drága jó embör" (aki a múlt nem a jelen) miatt részben (szerintem nagyrészben) volt kiadásom nem kevés havonta.
Még most is van, csak épp ebből a keresetből könnyebb kifizetni.
Nem keresek rosszul itt sem, sőt az életszínvonalam talán jobb is mint otthon, hisz csak idén már másodszorra megyünk nyaralni, és ma már nem nézem mennyibe kerül az a kaja, amit megkívánok (na jó nézem, de nem úgy mint elejében...). Fizetem a hiteleim otthon, vannak itt is kiadásaim, és hát próbálom anyát is segíteni. És még így is marad egy kicsi. Mostmár. Mert eddig nem igazán maradt sok, spórolni nem igazán tudtam. De mostanság úgy adatott, hogy több órát dolgozom, s így többet is keresek.
A napi beosztásom kár lenne leírni, de tény, hogy reggel 8 előtt elmegyek otthonról és 6 után érek haza. Közben hazatekerek, lerakom a bringát, begyalogolok a Bunningsba, hazagyalogolok a Bunningsból, felveszem a bringát, tekerek oda, tekerek vissza... És hát igen, így már megéri, mert így már tudok spórolni, és végre látom, hogy kicsit szaporodik a pénzem.
Na de megéri? Mert ez még mindig édes kevés ahhoz, hogy otthon tudjak is majd mit kezdeni vele. Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak annyival fogok hazamenni egyszer, amivel kijöttem.
Na jó, persze megéri, mert elsajátítom talán jobban az angolt mint otthon, meg mert sok szép helyre eljutok, sok élményt gyűjtök, de mindez sok munkával, és fáradtsággal jár. Sokkal nagyobb fáradtsággal mint otthon.
Arról meg hogy mit is dolgozok mostanság majd később beszámolok, mert egy bejegyzést az is megér :D.