Változás

Amikor a kolléganőm azt kérdezte változtam-e amióta itt élek, bőszen állítottam, hogy nem. (Nekem még mindig nem a pénz az első, gondoltam akkor erre)
Állítólag ha az ember egy másik országban él, egy másik nyelven kell kifejeznie magát elveszíti a személyiségének 75-85 %-át.  Ezt tanusíthatom, hogy így van, minden határozottságom eltünt, mintha néha nem is önmagam lennék.
S minél többször figyelem magam, rájövök, hogy nem csak hogy elvesztettem a személyiségem egy részét, igazából változtam is (csak nem a pénz kérdését illetően). Apróságok, és nagy változásokat is megfigyeltem, némely közülök néha nagyon idegesít is. Az első, hogy nem bántom a rovarokat. Ami lehet, hogy jó változás, de engem baromira idegesít. Otthon mindenféle bűntudat nékül lecsaptam a legyet, szétnyomtam a hangyákat, összetapostam a csótányokat... egyedül a pókokat nem bántottam babonából. Na itt azok után, hogy mindig azt hallom és látom, hogy ne bántsd, fogd meg, rakjuk ki...én is elkezdtem megsajnálni az utálatos kis rovarokat. A hangyák már szinte a barátaim a konyhában (legalább annyira mint a fejemben lévők :)). Ha látok egy rovarat inkább csak szólok valakinek hogy vigye ki, minthogy agyon csapjam. Magamra sem ismerek. Bár nem tudom mit éreztem volna akkor, amikor meglátták a többiek azt a tenyérnyi nagyságú pókot ami a wc ajtó felett egyensúlyozott valamelyik nap.

S még a bogarakat nem bántom, néha úgy érzem az embereket szívesen lecsapnám. A helyzet hogy diszkriminatív lettem és baromira nehezemre esik elviselni az arab, pakisztán...a gippsy kinézetű embereket. Általánosítok, és lassan egytől egyig mindegyiktől hányingerem van.
Még a bogarak nem tehetnek arról, hogy nem szeretem őket, ezek az emberek igen is tesznek azért, hogy így érezzek.
Az egy dolog, hogy szívják az orrukat, na nem csak úgy kicsit, de ezt inkább kár is lenne részletezni. Amit már nehezen viselek, hogy azt gondolják, azért mert vált valaki velük két szót, akkor már barátok. Amit meg még nehezebben, hogy nincs bennük egy csepp tisztelet és udvariasság sem. Eddig egy  pasit se láttam, hogy előre engedné a nőt, beleállnak az ember szájába, nem lépnek odébb, ha nem férsz el tőlük, tolakodnak mindenhol... Leszarják, ha épp olvasol, telefonálsz, mással beszélsz, akkor is pofáznak, ha te beszélsz hozzájuk, akkor meg szó nélkül a mondat közepén elkezdenek mással beszélni. Utasítgatnak, hogy ezt csináld azt csináld, egyetlen kérlek nélkül, egyszóval műveletlen, vagy csak kulturálatlan emberek.
Buzgómócsingok, akik úgy csinálnak, mintha mindent tudnának, majd veszkölődnek ha tényleg csinálni kell valamit. Ha valamit mégis meg tudnak csinálni, akkor szinte késztetést éreznek rá, hogy mindenkit elnyomva megmutassák, hogy ők mennyire okosak...és elvárják, hogy dicsérettel jutalmazzák őket.
Mások helyett akarják learatni a babérokat, és a legközvetlenebb barátokkal is képesek hihetetlen flegmák lenni.
Számomra tenyérbemászóak és ez idegesít, hogy így érzek, hisz egyszerűen csak lehet, hogy más kultúra, de a tény, hogy léteznek kultúrák, ahol az emberek nem tanulják meg tiszteletet, nagyon elszomorít.

Szóval igen én is változtam. Még mindig nem a pénz éltet, még mindig nem akarok gazdag lenni.
 Az érzéseim változtak, a köteleim vékonyodtak, a bogaraim szaporodtak :D