Több mint 4 hónap

És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek mély pontok, s talán  akkor sem  hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egész egy mélypont az életemben.
Mégis, akár mennyire is nehéz reggelente felkelni azzal az érzéssel, hogy megint nem otthon ébredtem, mégis itt tart valami. Minden egyes nap itt tart a célom, hogy megtanuljak angolul, és ne csak úgy nagyjából, hanem tényleg el mondhassam magamról, hogy jól beszélek, és megértek szinte mindenkit. Itt tart a munkám, ami bár talán a legtöbb stresszt okozza, de ha őszinte akarok lenni nem azért, mert nem élvezem, vagy mert nem jó, hanem azért, mert mint mindig most is maximalista vagyok, és nem akarok csak úgy dolgozgatni, hanem én jó akarok lenni, jobb mint bárki más. Mégsem teszek meg mindent ezért. Csak evickélek a mélyvízben, és tudom, hogy bár nehéz, de tudok úszni, és tudom hogy akarok úszni de én mégis csak evickélek.
De itt tart a munkám.
És itt tart a vágy, hogy még több tájat, várost ismerjek meg.
Sok minden itt tart, de sajnos sok dolog miatt még mindig nem múlik a honvágy.
Ez az oka, hogy nem írok, hogy bár érnek élmények (hisz voltunk magyar partyban, láttam vidéki farmokat...), de képtelen vagyok írni a jóról mikor a mindennapjaim még mindig nem úgy élem meg mint kellene.
De próbálok felnőni a feladathoz, megszabadulni a kínzó érzésektől, és elhinni végre, hogy össze tehetem két kezem,, hogy itt lehetek, hisz tudom, sokan cserélnének velem, úgyhogy ideje élni a lehetőséggel, és megtanulni élvezni az itteni életem.