Tasmania

Nem is tudom mivel kezdjem, talán azzal, hogy öt nap nagyon kevés rá!!! Annyira szép, annyira sokszínű és annyi látnivaló van, hogy ennyi időre nem érdemes elindulni.
Talán az első gondolatom, hogy teljesen mást nyújtott az első pillanatban a látvány, mint amire készültem. Elég sok képet megnézegettem, féletem is, hogy abba a hibába esek, mint anno Londonnál, hogy már annyit láttam képen a látnivalókat, hogy élőben már nem jött a katarzis... de nem, ezt az oldalát egyik kép sem adta vissza.
Egy képen sem láttam sárgának, zöldnek, szürkének, pirosnak... egyszerre. És ez nem vicc. Volt olyan pillanat, amikor egyetlen képe annyira sok színű volt hogy nem győztem csodálkozni.
A száraz mező képe a kiszáradt fákkal, a háttérben a hegyekkel, a zöld erdőkkel, a réten legelő fekete tehenekkel egyszerűen überelhetetlen. Nem tudnék hozzá foghatót találni az eddigi emlékeimben.a
S nem csak a színek miatt sokszínű, hanem azért is, mert itt mind a természetnek, mind a kultúrának ezer arca van. Egyik pillanatban még a természeti kincsekben gyönyörködsz, miközben pár pillanat múlva már azon kapod magad, hogy a sziklás hegy oldalában épp egy bányaváros fele tartasz. Mintha több száz évet mentünk volna vissza az időben abban az országban, ahol a legöregebb város sincs több háromszáz évesnél. Láttunk nagyon szép kultúrális várost is, de mégis valahogy inkább a kis falvak, a kies puszták, a farmok (mint otthon a tanyák), a hatalmas páfrányok, a vízesések, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb  fehérhomokos óceánpartok, a világítótornyok, a szerpentinek, a fák, a fű, a levendulaföld, a sajtfarm, és még sorolhatnám, látványa ragadott magával.
Beleszerettem, egyszerűen magával ragadt a táj!!! Ezt az élményt, ezt az érzést semmi nem tudja megadni, és már senki sem veheti el tőlem!!!!
Tasmánia is szerelem első látásra!