2012. február 20., hétfő

Ami először eszemebe jut az itteni egészségügyről, hogy drága. Sajnos mostanában minden nyavalya ki jön rajtam. Először a hátam kezdett el fájni, ami hetek alatt elviselhetetlenné vált, s hát el jött az ideje, hogy valamit kitaláljak rá. Orvoshoz menni persze nem akartam, mert tudom, hogy elküldenek majd kezelésekre...és valahogy inkább hiszek a csontkovácsokban.
Otthon is jobban hittem ezekben az emberekben, mint az orvosokban.
Amit megállapítottam. Az itteni csontkovácsolásnak köze nincs az otthonihoz. Itt nem mernek erővel hozzáérni az emberhez, s az első alkalom után inkább mondtam azt, hogy ez humbuk és semmit nem ér. Csak mínusz 160 dollárt a pénztárcámban (95 a doktorbácsinak amiért megnézett és 65 amiért még röntgent is csinált). Gondolván azért majd csak jobban kezelésbe vesz a második alkalommal, hát elmentem. Az eredmény újabb 85 dollár mínusz a számlámon röpke fél óráért, ami alatt kicsit megnyomta az idegszálakat, a fegyverével helyre pakolta az idegeket és hát kicsit megroppantotta a hátam és a nyakam. Persze csak mert a fájdalom még mindig nem múlt el, és mert írt nekem egy kedves levelet is, hogy alig várja, hogy meggyógyíthasson, adtam neki még egy esélyt. Végülis egy harmincas, helyes ausztrál pasi szeretne mindent megtenni az én egészségemért, s mindezt egy kézzel írott levélben közölte, amiért még a postára is képes volt elmenni...szóval elmentem hozzá harmadjára is. Miután közöltem vele, hogy hetente max. egyszer tudok jönni, mert nincs rá több pénzem, csak 65 dollárral csökkentette az egyenlegem. Egyenlőre nem kértem újabb időpontot, bár azt nem mondhatom, hogy nem lett jobb a hátam, sőt, már szinte alig fáj, de még mindig sajnálok kiadni heti 65 dollárt úgy, hogy vissza se igényelhetek belőle semmit.
Ma meg a háziorvost  kellett meglátogatnom, mert valami vírus kerüget. Hát mivel diákvízummal vagyunk kint még ezért is fizetnem kell. Újabb 65 dollár azért hogy kaptam egy igazolást, amit vihetek a munkahelyre, hogy tényleg beteg voltam, és mert belenézett a torkomba, és megnyomkodta a hasam.
A jó hír, hogy vissza tudom igényelni a mai 65 dollár 80%-át. Így összesen még csak 333 dollárt költöttem "orvosokra" és még nem is volt igazán komoly problémám.
Szóval az egészségügy itt sem olcsó, azt meg már csak remélni tudom, hogy nem kell sűrűn járnom majd orvoshoz.

Ja és a nagyhír: Ma vagyunk itt 5 hónapja. Hát repül az idő...

1 megjegyzés:

szerető anya írta...

Hidd el azért nem gyogyitott meg olyan gyorsan hogy minél többet lásson .Az itteni igaz hogy kék foltokat csinált de legalább gyogyitott.