Szeptember 8.

Amikor megszerveztem Gábor szülinapjára az ejtőernyős ugrást egy dologra nem gondoltam, hogy visszaüthet még a dolog hamarosan.
Most a szülinapomon én is idegeskedve ülök az ágyban és azon agyalok vajon megúszom-e a holnapi napot betojás nélkül.
Még nem tudom mit szervezett, de ha valaki azt mondja mantrázzam hogy ügyes vagyok és meg tudom csinálni akkor nekem nem egy kis egyszerű állatkerti séta, hajókázás, vagy épp egy "Bridge Walking" jut az eszembe.
Kicsit parázok, hogy majd olyan valamit kell csinálnom, amitől félek, amit nagyon nem szeretnék, bár belegondolva már lassan mindentől parázok.
Na jó, tudom menni fog, tudom élvezni fogom (remélem élvezni fogom) legyen az bármi is, csak már legyünk túl rajta.
Ja és rövid helyzetjelentés: Már több mint egy hete megérkeztünk, már mondhatni a szervezetünk is visszaállt az itteni időre...csak még azért van hiányérzet, főleg ma, hisz 30 éven keresztül otthon töltöttem mindig a szülinapom, mindig anyukám volt az első aki felköszöntött, aztán jött a munkahelyi sütizés, munka után torta a családtól, ajándék Gábortól.
Ma: suli, vizsga, és csak egyetlen személyes köszöntés, Gábortól.
Bővebb beszámoló majd otthonról, a visszaérkezésről, a hétköznapokról és a nem hétköznapokról hamarosan...