...áll az elsőként szerzett hűtőmágnesünkönt, s jár most a fejemben fél nappal azelőtt, hogy megkezdjük az utunk haza.
Hát most a hátam közepére se kivánom ezt a hosszú utazást (nem is esne jól a két napja fájó hátamnak), a repülést, a várakozást...
S valahogy még mindig csak néha jön az izgatottság érzése, valahogy amikor már kezdesz megszokni valamit furcsa érzés kiszakadni belőle, még ha csak 3 hétre is. Persze mennék már haza a családhoz, de emlékszem azokra a napokra, amikor sirva mondtam Gábornak, hogy nekem kell egy kis feltöltődés otthon, és én nem birom ki karácsonyig...
Tény, nem birtam volna ki, vagy csak nagyon nehezen, mégis megszoktam azt ami itt van, és furcsa lesz az, ami otthon vár.
A bőröndök legalább már utra készek, meglepődésemre nem lett teli és csak 16 kg-t nyom. Bár még reggel kerül bele egy két dolog, de a súlyhatárt legalább tuti nem lépjük át. Bár Gábor necces (de nem a bőröndje :DDDD).
Na szóval most egy kis alvás, aztán röpke 30 órás utazás után megláthatjuk azt nyujta-e még számunkra a hazánk, amit nyujtott 1 évvel ezelőtt.
Otthon meg tessék készülődni, sütni, főzni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése