Már a 3. nap telt el itthon, és én kicsit másképp élem meg talán az egészet mint Gábor. Én nem érzem magam turistának, sőt olyan, mintha soha el sem mentünk volna itthonról. Nem hiányzik Sydney, Ausztrália egyenlőre, csak talán egyetlen dolog, hogy többet legyek Gáborral. A hétköznapjaink nagyon nyügisek, nekem nincsenek terveim, nincs előre kialakitott tervem, mikor kivel találkozom és egész nap meg sem csörren a telefonom. Egyenlőre senki nem hivott egyetlen embert kivéve, de még sem vagyok itthon sokat. Többnyire próbálom intézni az orvosi dolgokat, na meg Gábort furikázom ide-oda, a maradék időt meg tölteném a családdal itthon, de sajnos az igen kevés volt eddig.
Azt abszolut nem mondanám, hogy nem találom itthon a helyem, jó itthon lenni, azért csak ez a hazám. De a magány érzése azért rendesen eluralkodott rajtam attól, hogy a magánéletünkre ami kint csak kettőnkről szólt abszolut nincs időnk.
A haza út rémesen hosszú volt, 36 óra utazás, de majd erről egy külön beszámoló.
Az idő egyébként rém gyorsan telik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése