Amikor már látod a végét

Furcsa érzés kavarog bennem. Döntöttünk, lezárunk egy közel három éves szakaszt az életünkben. Augusztusig hosszabbitottunk vizumot, és egyenlőre elvágtunk minden utat ami a maradást illeti.
Szóval tudatosan megtervezve, idén legkésőbb augusztusban végleg hazaköltözünk. Letelepedünk ottthon, otthon Magyarországon.
Hogy a döntés helyes-e vagy sem, jó-e vagy sem, az majd akkor kiderül mikor már otthon leszünk.
Mikor kijöttünk 2011-ben, már akkor is úgy terveztük max. 2 év. Ebből már most több lett.
Hazudnék, ha azt mondanám könnyű közel 3 év áll mögöttünk. Nekem az első egy év maga volt a halál, aztán szépen lassan megszoktam mindent, szép lassan megnyiltam az emberek fele, elfelejtettem félni amikor angolul beszéltem emberekkel, hétköznapivá vált, hogy angolul kommunikálok, még akkor is ha mai napig vannak dolgok amit nehéz megfogalmazni, amiről nem egyszerű idegen nyelven kommunikálni.
De megszerettem itt lenni, megszerettem az embereket, akik mindig támaszt nyujtottak, a kollegákat a Bunningsban, akik ha rossz kedvel mentem be is tudták mit mondjanak, hogy egy mosolyt csaljanak az arcomra.
Sok mindent megszerettem itt, és egyben sok mindent a mai napig nem tudok megszeretni, elfogadni...
Soha nem lesz igazán ez a hazám, de ennyi idő után hazamenni is nagy kihivás lesz. Megszoktam, hogy nincs körülöttem a család, hogy a családot nekem csak Gábor jelenti itt, és fogalmam nincs hogy lehet majd újra visszazökkeni abba, hogy másoknak is fontos vagyok, hogy mások is az életem részei lesznek újra.
Teli vagyok félelemmel, és örömmel is, folyton a kettő között ingáznak a hazaköltözéssel kapcsolatos érzéseim.
Félek nem találom majd a helyem, félek elfelejtem azt az angolt amit nagy nehezen sikerült magamra szedni itt, félek majd még a közvetlen családom se fogja érteni ha néha magányra vágyom majd (hisz itt abból volt bőven), félek nehéz lesz visszaszokni.
De örülök, mert mindenkim ott van, a barátaim, a családom, és tudom a boldog életnek ők is a részesei kell hogy legyenek!!!

Szóval a döntés megszületett, az első lépéseket megtettük. 5 hónap múlva már újra Magyarország lesz az otthonunk.
Addig is azonban szeretném megosztani itt azokat az élményeinket aminek a részesei lehettünk, mert valahogy ennek a blognak pont az lett volna a célja, hogy bemutassa Ausztráliát egy kicsit, de az itteni élethez ez is hozzá tartozott, no time for it!
Mostantól azonban kényszeriteni fogom magam hogy utólag irjak szokásokról, élményekről, kicsit arról hogy éltük itt az életünket.
So see u soon Hungary and bye Australia :) :(